Job 18

Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

Därefter tog Bildad från Sua till orda och sade:

Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg *a dolgot,* azután szóljunk.

 Huru länge skolen I gå på jakt efter ord?  Kommen till förstånd; sedan må vi talas vid.

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

 Varför skola vi aktas såsom oskäliga djur,  räknas i edra ögon såsom ett förstockat folk?

Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?

 Du som i din vrede sliter sönder dig själv,  menar du att dör din skull jorden skall bliva öde  och klippan flyttas bort från sin plats?

Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.

 Nej, den ogudaktiges ljus skall slockna ut,  och lågan av hans eld icke giva något sken.

A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.

 Ljuset skall förmörkas i hans hydda,  och lampan slockna ut för honom.

Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

 Hans väldiga steg skola stäckas,  hans egna rådslag bringa honom på fall.

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

 Ty han rusar med sina fötter in i nätet,  försåten lura, där han vandrar fram;

A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

 snaran griper honom om hälen,  och gillret tager honom fatt;

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő *szokott* ösvényén.

 garn till att fånga honom äro lagda på marken  och snärjande band på hans stig.

Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

 Från alla sidor ängsla honom förskräckelser,  de jaga honom, varhelst han går fram.

Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

 Olyckan vill uppsluka honom,  och ofärd står redo, honom till fall.

Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

 Under hans hud frätas hans lemmar bort,  ja, av dödens förstfödde bortfrätas hans lemmar.

Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.

 Ur sin hydda, som han förtröstar på, ryckes han bort,  och till förskräckelsernas konung vandrar han hän.

Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

 I hans hydda får främlingar bo,  och svavel utströs över hans boning.

Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

 Nedantill förtorkas hans rötter,  och ovantill vissnar hans krona bort.

Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.

 Hans åminnelse förgås ifrån jorden,  hans namn lever icke kvar i världen.

A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.

 Från ljus stötes han ned i mörker  och förjagas ifrån jordens krets.

Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

 Utan barn och avkomma bliver han i sitt folk,  och ingen i hans boningar skall slippa undan.

Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.

 Över hans ofärdsdag häpna västerns folk,  och österns män gripas av rysning.

Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

 Ja, så sker det med den orättfärdiges hem,  så går det dens hus, som ej vill veta av Gud.