Job 21

Felele pedig Jób, és monda:

Y RESPONDIÓ Job, y dijo:

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Oíd atentamente mi palabra, Y sea esto vuestros consuelos.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Soportadme, y yo hablaré; Y después que hubiere hablado, escarneced.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

¿Hablo yo á algún hombre? Y ¿por qué no se ha de angustiar mi espíritu?

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Miradme, y espantaos, Y poned la mano sobre la boca.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Aun yo mismo, cuando me acuerdo, me asombro, Y toma temblor mi carne.

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

¿Por qué viven los impíos, Y se envejecen, y aun crecen en riquezas?

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

Su simiente con ellos, compuesta delante de ellos; Y sus renuevos delante de sus ojos.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

Sus casas seguras de temor, Ni hay azote de Dios sobre ellos.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

Sus vacas conciben, no abortan; Paren sus vacas, y no malogran su cría.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

Salen sus chiquitos como manada, Y sus hijos andan saltando.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

Al son de tamboril y cítara saltan, Y se huelgan al son del órgano.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

Gastan sus días en bien, Y en un momento descienden á la sepultura.

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Dicen pues á Dios: Apártate de nosotros, Que no queremos el conocimiento de tus caminos.

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

¿Quién es el Todopoderoso, para que le sirvamos? ¿Y de qué nos aprovechará que oremos á él?

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

He aquí que su bien no está en manos de ellos: El consejo de los impíos lejos esté de mí.

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

¡Oh cuántas veces la lámpara de los impíos es apagada, Y viene sobre ellos su quebranto, Y Dios en su ira les reparte dolores!

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Serán como la paja delante del viento, Y como el tamo que arrebata el torbellino.

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Dios guardará para sus hijos su violencia; Y le dará su pago, para que conozca.

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

Verán sus ojos su quebranto, Y beberá de la ira del Todopoderoso.

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

Porque ¿qué deleite tendrá él de su casa después de sí, Siendo cortado el número de sus meses?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

¿Enseñará alguien á Dios sabiduría, Juzgando él á los que están elevados?

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

Éste morirá en el vigor de su hermosura, todo quieto y pacífico.

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

Sus colodras están llenas de leche, Y sus huesos serán regados de tuétano.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

Y estotro morirá en amargura de ánimo, Y no habiendo comido jamás con gusto.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

Igualmente yacerán ellos en el polvo, Y gusanos los cubrirán.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

He aquí, yo conozco vuestros pensamientos, Y las imaginaciones que contra mí forjáis.

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Porque decís: ¿Qué es de la casa del príncipe, Y qué de la tienda de las moradas de los impíos?

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

¿No habéis preguntado á los que pasan por los caminos, Por cuyas señas no negaréis,

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Que el malo es reservado para el día de la destrucción? Presentados serán en el día de las iras.

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

¿Quién le denunciará en su cara su camino? Y de lo que él hizo, ¿quién le dará el pago?

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Porque llevado será él á los sepulcros, Y en el montón permanecerá.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

Los terrones del valle le serán dulces; Y tras de él será llevado todo hombre, Y antes de él han ido innumerables.

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

¿Cómo pues me consoláis en vano, Viniendo á parar vuestras respuestas en falacia?