Job 9

Felele pedig Jób, és monda:
Iov a luat cuvîntul şi a zis:
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
,,Ştiu bine că este aşa. Şi cum ar putea omul să-şi scoată dreptate înaintea lui Dumnezeu?
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Dacă ar voi să se certe cu El, din o mie de lucruri n'ar putea să răspundă la unul singur.
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
A Lui este înţelepciunea, şi atotputernicia: cine I s'ar putea împotrivi fără să fie pedepsit?
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
El mută deodată munţii, şi -i răstoarnă în mînia Sa.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Zguduie pămîntul din temelia lui, de i se clatină stîlpii.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Porunceşte soarelui, şi soarele nu mai răsare; şi ţine stelele supt pecetea Lui.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Numai El întinde cerurile, şi umblă pe înălţimile mării.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
El a făcut Ursul mare, luceafărul de seară şi Raliţele, şi stelele din ţinuturile de miazăzi.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
El face lucruri mari şi nepătrunse, minuni fără număr.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Iată, El trece pe lîngă mine, şi nu -L văd, se duce şi nu -L zăresc.
Ímé, ha elragad *valamit,* ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Dacă apucă El, cine -L va opri? Cine -I va zice: ,,Ce faci?``
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Dumnezeu nu-Şi întoarce mînia; supt El se pleacă toţi sprijinitorii mîndriei.
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Şi eu, cum să -I răspund? Ce cuvinte să aleg?
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Chiar dacă aş avea dreptate, nu I-aş răspunde. Nu pot decît să mă rog judecătorului.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Şi chiar dacă m'ar asculta, cînd Îl chem, tot n'aş putea crede că mi'a ascultat glasul;
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
El, care mă izbeşte ca într'o furtună, care îmi înmulţeşte fără pricină rănile,
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
care nu mă lasă să răsuflu, mă satură de amărăciune.
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Să alerg la putere? El este atotputernic. La dreptate? Cine mă va apăra?
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Oricîtă dreptate aş avea, gura mea mă va osîndi; şi oricît de nevinovat aş fi, El mă va arăta ca vinovat.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Nevinovat! Sînt; dar nu ţin la viaţă, îmi dispreţuiesc viaţa.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Ce-mi pasă la urma urmei? Căci, îndrăznesc s'o spun: El nimiceşte pe cel nevinovat ca şi pe cel vinovat.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Şi dacă biciul ar pricinui măcar îndată moartea!... Dar El rîde de încercările celui nevinovat.
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Pămîntul este dat pe mînile celui nelegiuit; El acopere ochii judecătorilor; de nu El, apoi cine altul?
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Zilele mele aleargă mai iuţi decît un alergător; fug fără să fi văzut fericirea;
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
trec ca şi corăbiile cele iuţi, ca vulturul care se răpede asupra prăzii.
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Dacă zic: ,Vreau să-mi uit suferinţele, să-mi las întristarea, şi să fiu voios,`
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
sînt îngrozit de toate durerile mele. Ştiu că nu mă vei scoate nevinovat.
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Şi dacă voi fi judecat vinovat, pentruce să mă mai trudesc degeaba?
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Chiar dacă m'aş spăla cu zăpadă, chiar dacă mi-aş curăţi mînile cu leşie,
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Tu tot m'ai cufunda în mocirlă, de s'ar scîrbi pînă şi hainele de mine!
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, *és* együtt pörbe állanánk.
Căci El nu este un om ca mine, ca să -I pot răspunde, şi să mergem împreună la judecată.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Nici nu este vreun mijlocitor între noi, care să-şi pună mîna peste noi amîndoi.
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Să-Şi tragă însă varga deasupra mea, şi să nu mă mai turbure spaima Lui.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Atunci voi vorbi şi nu mă voi teme de El. Altfel, nu sînt stăpîn pe mine.