Job 19

Felele pedig Jób, és monda:

Iov a luat cuvîntul şi a zis:

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

,,Pînă cînd îmi veţi întrista sufletul, şi mă veţi zdrobi cu cuvîntările voastre?

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

Iată că de zece ori m'aţi batjocorit; nu vă este ruşine să vă purtaţi aşa?

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Dacă am păcătuit cu adevărat, numai eu sînt răspunzător de aceasta.

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

Credeţi că mă puteţi lua de sus? Credeţi că mi-aţi dovedit că sînt vinovat?

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

Atunci să ştiţi că Dumnezeu mă urmăreşte, şi mă înveleşte cu laţul Lui.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Iată, ţip de silnicie, şi nimeni nu răspunde; cer dreptate, şi dreptate nu este!

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Mi -a tăiat orice ieşire, şi nu pot trece; a răspîndit întunerec pe cărările mele.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

M'a despoiat de slava mea, mi -a luat cununa de pe cap,

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

m'a zdrobit din toate părţile, şi pier; mi -a smuls nădejdea ca pe un copac.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

S'a aprins de mînie împotriva mea, S'a purtat cu mine ca şi cu un vrăjmaş.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Oştile Lui au pornit deodată înainte, şi-au croit drum pînă la mine, şi au tăbărît în jurul cortului meu.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

A depărtat pe fraţii mei dela mine, şi prietenii mei s'au înstrăinat de mine.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Rudele mele m'au părăsit, şi cei mai deaproape ai mei m'au uitat.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

Casnicii mei şi slugile mele mă privesc ca pe un străin, în ochii lor sînt un necunoscut.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Chem pe robul meu, şi nu răspunde; îl rog cu gura mea, şi degeaba.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

Suflarea mea a ajuns nesuferită nevestei mele, şi duhoarea mea a ajuns nesuferită fiilor mamei mele.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

Pînă şi copiii mă dispreţuiesc: dacă mă scol, ei mă ocărăsc.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Aceia în cari mă încredeam mă urăsc, aceia pe cari îi iubeam s'au întors împotriva mea.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

Oasele mi se ţin de piele şi de carne; nu mi -a mai rămas decît pielea de pe dinţi.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

Fie-vă milă, fie-vă milă de mine, prietenii mei! Căci mîna lui Dumnezeu m'a lovit.

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

Dece mă urmăriţi ca Dumnezeu? Şi nu vă mai săturaţi de carnea mea?

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

Oh! aş vrea ca vorbele mele să fie scrise, să fie scrise într'o carte;

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

aş vrea să fie săpate cu un priboi de fier şi cu plumb în stîncă pe vecie...

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

Dar ştiu că Răscumpărătorul meu este viu, şi că se va ridica la urmă pe pămînt.

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Chiar dacă mi se va nimici pielea, şi chiar dacă nu voi mai avea carne, voi vedea totuş pe Dumnezeu.

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Îl voi vedea şi-mi va fi binevoitor; ochii mei Îl vor vedea, şi nu ai altuia. Sufletul meu tînjeşte de dorul acesta înlăuntrul meu.

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

Atunci veţi zice: ,Pentruce -l urmăream noi?` Căci dreptatea pricinii mele va fi cunoscută.

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

Temeţi-vă de sabie: căci pedepsele date cu sabia sînt grozave! Şi să ştiţi că este o judecată.``