Psalms 103

A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.

(Af David.) Min Sjæl, lov Herren, og alt i mig love hans hellige navn!

Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

Min Sjæl, lov HERREN, og glem ikke alle hans Velgerninger!

A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

Han, som tilgiver alle dine Misgerninger og læger alle dine Sygdomme,

A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

han, som udløser dit Liv fra Graven og kroner dig med Miskundhed og Barmhjertighed,

A ki jóval tölti be a te ékességedet, *és* megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

han, som mætter din Sjæl med godt, så du bliver ung igen som Ørnen!

Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

HERREN øver Retfærdighed og Ret mod alle fortrykte.

Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.

Han lod Moses se sine Veje, Israels Børn sine Gerninger;

Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.

barmhjertig og nådig er HERREN, langmodig og rig på Miskundhed;

Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

han går ikke bestandig i Rette, gemmer ej evigt på Vrede;

Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

han handled ej med os efter vore Synder, gengældte os ikke efter vor Brøde.

Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.

Men så højt som Himlen er over Jorden, er hans Miskundhed stor over dem, der frygter ham.

A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

Så langt som Østen er fra Vesten, har han fjernet vore Synder fra os.

A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.

Som en Fader forbarmer sig over sine Børn, forbarmer HERREN sig over dem, der frygter ham.

Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

Thi han kender vor Skabning, han kommer i Hu, vi er Støv;

Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

som Græs er Menneskets dage, han blomstrer som Markens Blomster;

Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.

når et Vejr farer over ham, er han ej mere, hans Sted får ham aldrig at se igen.

De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;

Men HERRENs Miskundhed varer fra Evighed og til Evighed over dem, der frygter ham, og hans Retfærd til Børnenes Børn

Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

for dem, der holder hans Pagt og kommer hans Bud i Hu, så de gør derefter.

Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.

HERREN har rejst sin Trone i Himlen, alt er hans Kongedømme underlagt.

Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.

Lov HERREN, I hans Engle, I vældige i Kraft, som gør, hvad han byder, så snart I hører hans Røst.

Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!

Lov HERREN, alle hans Hærskarer, hans Tjenere, som fuldbyrder hans Vilje.

Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

Lov HERREN, alt, hvad han skabte, på hvert eneste Sted i hans Rige! Min Sjæl, lov HERREN!