Psalms 102

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
(Bøn af en elendig, når hans Kraft svigter, og han udøser sin Klage for HERREN.) HERRE, lyt til min bøn, lad mit råb komme til dig,
Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
skjul dog ikke dit Åsyn for mig; den Dag jeg stedes i Nød, bøj da dit Øre til mig; når jeg kalder, så skynd dig og svar mig!
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Thi mine Dage svinder som Røg, mine Ledemod brænder som Ild;
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
mit Hjerte er svedet og - visnet som Græs, thi jeg glemmer at spise mit Brød.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Under min Stønnen klæber mine Ben til Huden;
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
jeg ligner Ørkenens Pelikan, er blevet som Uglen på øde Steder;
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
om Natten ligger jeg vågen og jamrer så ensom som Fugl på Taget;
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
mine Fjender håner mig hele Dagen; de der spotter mig, sværger ved mig.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Thi Støv er mit daglige Brød, jeg blander min Drik med Tårer
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
over din Harme og Vrede, fordi du tog mig og slængte mig bort;
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
mine Dage hælder som Skyggen, som Græsset visner jeg hen.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Men du troner evindelig, HERRE, du ihukommes fra Slægt til Slægt;
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*
du vil rejse dig og forbarme dig over Zion, når Nådens Tid, når Timen er inde;
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
thi dine Tjenere elsker dets Sten og ynkes over dets Grushobe.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Og HERRENs Navn skal Folkene frygte, din Herlighed alle Jordens Konger;
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
thi HERREN opbygger Zion, han lader sig se i sin Herlighed;
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
han vender sig til de hjælpeløses Bøn, lader ej deres Bøn uænset.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
For Efterslægten skal det optegnes, af Folk, der skal fødes, skal prise HERREN;
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
thi han ser ned fra sin hellige Højsal, HERREN skuer ned fra Himmel til Jord
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
for at høre de fangnes Stønnen og give de dødsdømte Frihed,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.
at HERRENs Navn kan forkyndes i Zion, hans - Pris i Jerusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
når Folkeslag og Riger til Hobe samles for at tjene HERREN.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Han lammed min Kraft på Vejen, forkorted mit Liv.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Jeg siger: Min Gud, tag mig ikke bort i Dagenes Hælvt! Dine År er fra Slægt til Slægt.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*
Du grundfæsted fordum Jorden, Himlene er dine Hænders Værk;
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
de falder, men du består, alle slides de op som en Klædning;
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
som Klæder skifter du dem; de skiftes, men du er den samme, og dine År får aldrig Ende!
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *
Dine Tjeneres Børn fæster Bo, deres Sæd skal bestå for dit Åsyn.