Proverbs 26

Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

Som Sne om Somren og Regn Høsten så lidt hører Ære sig til for en Tåbe.

Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

Som en Spurv i Fart, som en Svale i Flugt så rammer ej Banden mod sagesløs Mand.

Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.

Svøbe for Hest, Bidsel for Æsel og Ris for Tåbers Ryg.

Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;

Svar ej Tåben efter hans Dårskab, at ikke du selv skal blive som han.

Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.

Svar Tåben efter hans Dårskab, at han ikke skal tykkes sig viis.

A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

Den afhugger Fødderne og inddrikker Vold, som sender Bud ved en Tåbe.

*Mint* a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

Slappe som den lammes Ben er Ordsprog i Tåbers Mund.

Mint a ki követ köt a parittyába, úgy *cselekszik,* a ki a bolondnak tisztességet tesz.

Som en, der binder Stenen fast i Slyngen, er den, der hædrer en Tåbe.

*Mint* a részeg ember kezébe akad a tövis, *úgy akad* az eszes mondás a bolondoknak szájába.

Som en Tornekæp, der falder den drukne i Hænde, er Ordsprog i Tåbers Mund.

Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

Som en Skytte, der sårer enhver, som kommer, er den, der lejer en Tåbe og en drukken.

Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.

Som en Hund, der vender sig om til sit Spy, er en Tåbe, der gentager Dårskab.

Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől *jobb* reménységed legyen, hogynem mint a felől!

Ser du en Mand, der tykkes sig viis, for en Tåbe er der mere Håb end for ham.

Azt mondja a rest: ordító *oroszlán* van az úton! oroszlán van az utczákon!

Den lade siger: "Et Rovdyr på Vejen, en Løve ude på Torvene!"

*Mint* az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.

Døren drejer sig på sit Hængsel, den lade på sit Leje.

Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

Den lade rækker til Fadet, men gider ikke føre Hånden til Munden.

Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

Den lade tykkes sig større Vismand end syv, der har kloge Svar.

Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.

Den griber en Hund i Øret, som blander sig i uvedkommende Strid.

Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

Som en vanvittig Mand, der udslynger Gløder, Pile og Død,

Olyan *az,* a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

er den, der sviger sin Næste og siger: "Jeg spøger jo kun."

Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.

Er der intet Brænde, går Ilden ud, er der ingen Bagtaler, stilles Trætte.

Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, *olyan* a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.

Trækul til Gløder og Brænde til Ild og trættekær Mand til at optænde Kiv.

A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.

Bagtalerens Ord er som Lækkerbidskener, de synker dybt i Legemets Kamre.

*Mint* a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, *olyanok* a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

Som Sølvovertræk på et Lerkar er ondsindet Hjerte bag glatte Læber.

Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.

Avindsmand hykler med Læben, i sit Indre huser han Svig;

Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

gør han Røsten venlig, tro ham dog ikke, thi i hans Hjerte er syvfold Gru.

Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.

Den, der dølger sit Had med Svig, hans Ondskab kommer frem i Folkets Forsamling.

A ki vermet ás *másnak,* abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

I Graven, man graver, falder man selv, af Stenen, man vælter, rammes man selv.

A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott *embert,* és a hízelkedő száj romlást szerez.

Løgnetunge giver mange Hug, hyklersk Mund volder Fald.