Job 40

Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
Og HERREN svarede Job og sagde:
Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
Vil den trættekære tvistes med den Almægtige? Han, som revser Gud, han svare herpå!
Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
Da svarede Job HERREN og sagde:
És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz- é, mint ő?
Se, jeg er ringe, hvad skal jeg svare? Jeg lægger min Hånd på min Mund!
Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
Een Gang har jeg talt, gentager det ikke, to Gange, men gør det ej mer!
Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
Da svarede HERREN Job ud fra Stormvejret og sagde:
Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
"Omgjord som en Mand dine Lænder, jeg vil spørge, og du skal lære mig!
Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
Mon du vil gøre min Ret til intet, dømme mig, for af du selv kan få Ret?
Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
Har du en Arm som Gud, kan du tordne med Brag som han?
Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
Smyk dig med Højhed og Storhed, klæd dig i Glans og Herlighed!
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
Udgyd din Vredes Strømme, slå de stolte ned med et Blik,
Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
bøj med et Blik de stolte og knus på Stedet de gudløse,
Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
skjul dem i Støvet til Hobe og lænk deres Åsyn i Skjulet!
Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
Så vil jeg også love dig for Sejren, din højre har vundet.
Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
Se Nilhesten! Den har jeg skabt såvel som dig. Som Oksen æder den Græs.
Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
Se, hvilken Kraft i Lænderne og hvilken Styrke i Bugens Muskler!
Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, *és* körülveszik őt a folyami fűzfák.
Halen holder den stiv som en Ceder, Bovens Sener er flettet sammen;
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
dens Knogler er Rør af, Kobber, Benene i den som Stænger af Jern.
Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
Den er Guds ypperste Skabning, skabt til at herske over de andre;
thi Foder til den bærer Bjergene, hvor Markens Vildt har Legeplads.
Den lægger sig hen under Lotusbuske, i Skjul af Siv og Rør;
Lotusbuskene giver den Tag og Skygge, Bækkens Pile yder den Hegn.
Den taber ej Modet, når Jordan stiger, er rolig, om Strømmen end svulmer mod dens Gab.
Hvem kan gribe den i dens Tænder og trække Reb igennem dens Snude?