Job 41

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Kan du trække Krokodillen op med Krog og binde dens Tunge med Snøre?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Kan du mon stikke et Siv i dens Snude, bore en Krog igennem dens Kæber?

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Mon den vil trygle dig længe og give dig gode Ord?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Mon den vil indgå en Pagt med dig, så du får den til Træl for evigt?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Han du mon lege med den som en Fugl og tøjre den for dine Pigebørn?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Falbyder Fiskerlauget den og stykker den ud mellem Sælgerne?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Mon du kan spække dens Hud med Kroge og med Harpuner dens Hoved?

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Læg dog engang din Hånd på den! Du vil huske den Kamp og gør det ej mer.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Det Håb vilde blive til Skamme, alene ved Synet lå du der.

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Ingen drister sig til at tirre den, hvem holder Stand imod den?

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Hvem møder den og slipper fra det hvem under hele Himlen?

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Jeg tier ej om dens Lemmer, hvor stærk den er, hvor smukt den er skabt.

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Hvem har trukket dens Klædning af, trængt ind i dens dobbelte Panser?

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

Hvem har åbnet dens Ansigts Døre? Rundt om dens Tænder er Rædsel.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Dens Ryg er Reder af Skjolde, dens Bryst er et Segl af Sten;

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

de sidder tæt ved hverandre, Luft kommer ikke ind derimellem;

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

de hænger fast ved hverandre, uadskilleligt griber de ind i hverandre.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Dens Nysen fremkalder strålende Lys, som Morgenrødens Øjenlåg er dens Øjne.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Ud af dens Gab farer Fakler, Ildgnister spruder der frem.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Em står ud af dens Næsebor som af en ophedet, kogende Kedel.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Dens Ånde tænder som glødende Kul, Luer står ud af dens Gab.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Styrken bor på dens Hals, og Angsten hopper foran den.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Tæt sidder Kødets Knuder, som støbt til Kroppen; de rokkes ikke;

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

fast som Sten er dens Hjerte støbt, fast som den nederste Møllesten.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Når den rejser sig, gyser Helte, fra Sans og Samling går de af Skræk.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

Angriberens Sværd holder ikke Stand, ej Kastevåben, Spyd eller Pil.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

Jern regner den kun for Halm og Kobber for trøsket Træ;

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Buens Søn slår den ikke på Flugt, Slyngens Sten bliver Strå for den,

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Stridskøllen regnes for Rør, den ler ad det svirrende Spyd.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

På Bugen er der skarpe Rande, dens Spor i Dyndet er som Tærskeslædens;

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Dybet får den i Kog som en Gryde, en Salvekedel gør den af Floden;

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

bag den er der en lysende Sti, Dybet synes som Sølverhår.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Dens Lige findes ikke på Jord, den er skabt til ikke at frygte.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

Alt, hvad højt er, ræddes for den, den er Konge over alle stolte Dyr.