Job 19

Felele pedig Jób, és monda:

Тогава Йов отговори и каза:

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

Докога ще измъчвате душата ми и с думи ще ме съкрушавате?

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

Вече десет пъти стана да ме укорявате, не се срамувате да ме обиждате.

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

И ако наистина съм съгрешил, грешката ми с мен остава.

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

Ако наистина ще се големеете против мен и ще хвърляте против мен позора ми,

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

знайте тогава, че Бог е изкривил правото ми и с мрежата Си ме е заобиколил.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Ето, аз викам: Неправда! — но няма кой да ме чуе; крещя за помощ, но няма правосъдие.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Той е преградил пътя ми, така че не мога да мина, и е сложил тъмнина в пътеките ми.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Съблякъл ме е от славата ми и е отнел венеца от главата ми.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Отвсякъде ме съкрушава и аз преминавам; и е изкоренил надеждата ми като дърво.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

Разпалил е и яростта Си против мен, счита ме като един от враговете Си.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Полковете Му настъпват заедно и построяват пътя си срещу мен, разполагат се на стан около шатрата ми.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

Отдалечил е от мен братята ми и познатите ми напълно се отчуждиха от мен.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Роднините ми ме оставиха и близките ми ме забравиха.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

Домашните ми и слугините ми ме считат за чужд, в очите им съм чужденец.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Викам слугата си, но той не отговаря, моля го с устата си.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

Дъхът ми е противен на жена ми и молбите ми — на децата на майчината ми утроба.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

Дори и малките деца ме презират, ставам и те говорят против мен.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Всичките ми близки се отвращават от мен и онези, които обичам, се обърнаха против мен.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

Костите ми залепват за кожата ми и плътта ми, отървах се само с кожата на зъбите си.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

Съжалете ме, съжалете ме, вие, приятели мои, защото Божията ръка до мен се допря!

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

Защо ме преследвате като Бог и не се насищате с плътта ми?

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

О, да се напишеха думите ми! Да се запишеха в книга!

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

Да бяха издълбани на скала навеки с желязна писалка и олово!

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

Защото зная, че е жив Изкупителят ми, и че в последното време ще застане на земята.

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

И след като изтлее кожата ми, пак от плътта си ще видя Бога,

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

когото сам аз ще видя и моите очите ще гледат, но не като чужденец. Вътрешностите ми вътре в мен топят се.

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

Като казвате: Как ще го гоним? — и че коренът на това се намира в мен —

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

тогава бойте се от меча, защото гневът носи наказанието на меча, за да познаете, че има съд.