Job 13

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

Ето, окото ми е видяло всичко това, ухото ми е чуло и го е разбрало.

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

Което вие знаете, го знам и аз; не съм от вас по-долу.

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

Но аз ще говоря на Всемогъщия и желая да разисквам с Бога.

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

А вие сте съчинители на лъжи, всички сте безполезни лекари!

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

О, да бихте млъкнали съвсем, това би било мъдростта ви!

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

Слушайте сега разискването ми и чуйте оправданието на устните ми.

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

Ще говорите ли неправедно за Бога и ще говорите ли измамно за Него?

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

За Него ли ще бъдете пристрастни? За Бога ли ще спорите?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

Ще бъде ли добре да ви изпита Той? Ще Го измамите ли, както се мами човек?

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

Той непременно ще ви изобличи, ако тайно показвате пристрастие.

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

Величието Му няма ли да ви уплаши и ужасът от Него няма ли да ви нападне?

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

Паметните ви думи са поговорки от пепел, защитите ви са защити от кал.

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

Млъкнете, оставете ме, и ще говоря — и нека дойде върху мен, каквото ще.

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

Защо да взема плътта си в зъбите си и живота си да сложа във ръката си?

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

И да ме убие, пак на Него се надявам, но пътищата си ще защитя пред Него.

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

И това също ще ми бъде спасение, защото лицемерен не може да дойде пред Него.

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

Чуйте, чуйте словото ми и заявлението ми нека бъде в ушите ви.

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

Ето сега, приготвил съм делото си; зная, че ще бъда оправдан.

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

Кой е онзи, който ще се съди с мен? Защото, ако сега млъкна, ще издъхна.

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

Само две неща не ми прави — тогава няма да се крия от лицето Ти:

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

оттегли ръката Си от мен и нека ужасът Ти не ме плаши.

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

Тогава повикай и аз ще отговоря; или аз ще говоря, а Ти ми отговори.

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

Колко са моите беззакония и грехове? Изяви престъплението и греха ми.

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

Защо криеш лицето Си и ме считаш за Свой враг?

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

Ще плашиш ли отвеян лист и ще преследваш суха плява?

Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

Защото пишеш против мене горести, даваш ми да наследя на младостта си беззаконията.

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

Слагаш краката ми в клада и наблюдаваш всичките мои пътеки; отбелязваш стъпалата на краката ми,

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

докато изтлява като гнила вещ, като дреха, изядена от молец.