Job 14

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

Човекът, роден от жена, е краткотраен и пълен със смущение.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

Пониква като цвете и се покосява; бяга като сянка и не устоява.

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

И върху такъв ли отваряш очите Си и ме довеждаш на съд със Себе Си?

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Кой може да извади чисто от нечисто? Никой!

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Тъй като дните му определени са, числото на месеците му при Теб е, поставил си му граници, които той не може да премине —

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

отвърни от него поглед, за да си почине, докато завърши деня си като наемник.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

Защото за дървото има надежда — ако се отсече, отново ще поникне, издънките му няма да престанат.

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

И коренът му ако остарее във земята и пънът му ако умре в пръстта,

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

от дъха на водата пак ще покара и ще пусне клончета като новопосадено.

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

Но човек умира и прехожда; човек издъхва, и къде е?

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

Както водата изчезва от морето и реката пресъхва и се изсушава,

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

така човек ляга и не става. Докато небесата не престанат, те няма да се събудят и няма да станат от съня си.

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

О, да би ме скрил в Шеол, да би ме укрил, докато се отвърне гневът Ти, да би ми определил срок и тогава да би си спомнил за мен!

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? *Akkor* az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Ако човек умре, ще оживее ли? През всичките дни на воюването си ще чакам, докато дойде смяната ми.

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

Ти ще извикаш и аз ще Ти отговоря; ще пожелаеш делото на ръцете Си.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Защото сега броиш стъпките ми. Не бдиш ли над греха ми?

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

Престъплението ми е запечатано в торба и Ти пришиваш върху беззаконието ми.

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

Но планината падайки се разрушава и скалата от мястото си се помества;

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

води изтриват камъните, пороите им отмиват пръстта на земята; и Ти унищожаваш надеждата на човека.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

Ти му надвиваш завинаги и той преминава; променяш лицето му и го отпращаш.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

Синовете му достигат до почит, но той не знае; унижават се, но той не разбира за тях.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

Само тялото му в него ще боли и душата му във него ще скърби.