Job 13

Ĉion ĉi tion mia okulo vidis, Mia orelo aŭdis kaj komprenis.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Kion vi scias, mi ankaŭ scias; Kaj mi ne estas malpli valora ol vi.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Sed mi volus paroli kun la Plejpotenculo, Mi dezirus disputi kun Dio.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Tamen vi komentarias malvere, Vi ĉiuj estas senutilaj kuracistoj.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Ho, se vi silentus, Tio estus saĝeco de via flanko.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Aŭskultu do mian moralinstruon, Kaj atentu la defendan parolon de mia buŝo.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Ĉu pro Dio vi volas paroli malveron, Kaj pro Li paroli falsaĵon?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Ĉu vi volas esti personfavoraj al Li, Aŭ pro Dio vi volas disputi?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Ĉu estos bone, kiam Li esploros vin? Ĉu vi volas trompi Lin, kiel oni trompas homon?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Li certe vin punos, Se vi sekrete estos personfavoraj.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Ĉu Lia majesto ne konfuzas vin? Ĉu ne falas sur vin timo antaŭ Li?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Viaj memorigoj estas sentencoj polvaj, Via bastionoj estas amasoj da argilo.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Silentu antaŭ mi, kaj parolos mi, Kio ajn trafos min.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Por kio mi portu mian karnon en miaj dentoj Kaj metu mian animon en mian manon?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Li ja mortigos min, kaj mi ne havas esperon; Sed pri mia konduto mi volas disputi antaŭ Li.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Tio jam estos savo por mi, Ĉar ne hipokritulo venos antaŭ Lin.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Aŭskultu mian parolon Kaj mian klarigon antaŭ viaj oreloj.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Jen mi pretigis juĝan aferon; Mi scias, ke mi montriĝos prava.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Kiu povas procesi kontraŭ mi? Tiam mi eksilentus kaj mortus.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Nur du aferojn ne faru al mi, Tiam mi ne kaŝos min antaŭ Via vizaĝo:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Malproksimigu de mi Vian manon, Kaj Via teruro ne timigu min.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Tiam voku, kaj mi respondos; Aŭ mi parolos, kaj Vi respondu al mi.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Kiom da malbonagoj kaj pekoj estas sur mi? Sciigu al mi miajn krimojn kaj pekojn.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Kial Vi kaŝas Vian vizaĝon Kaj rigardas min kiel Vian malamikon?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Ĉu Vi volas montri Vian forton kontraŭ deŝirita folio? Kaj ĉu sekiĝintan pajleron Vi volas persekuti?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Ĉar Vi skribas kontraŭ mi maldolĉaĵon Kaj venigas sur min la pekojn de mia juneco.
Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Vi metis miajn piedojn en ŝtipon, Vi observas ĉiujn miajn vojojn, Kaj Vi observas la plandojn de miaj piedoj;
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Dum mi ja disfalas kiel putraĵo, Kiel vesto dismanĝita de tineoj.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.