Job 9

9:1

Så tog Job til Orde og svarede:

Felele pedig Jób, és monda:

9:2

"Jeg ved forvist, at således er det, hvad Ret har en dødelig over for Gud?

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

9:3

Vilde Gud gå i Rette med ham, kan han ikke svare på et af tusind!

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

9:4

Viis af Hjerte og vældig i Kraft hvo trodsede ham og slap vel derfra?

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

9:5

Han flytter Bjerge så let som intet, vælter dem om i sin Vrede,

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

9:6

ryster Jorden ud af dens Fuger, så dens Grundstøtter bæver;

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

9:7

han taler til solen, så skinner den ikke, for Stjernerne sætter han Segl,

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

9:8

han udspænder Himlen ene, skrider hen over Havets Kamme,

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9:9

han skabte Bjørnen, Orion, Syvstjernen og Sydens Kamre,

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

9:10

han øver ufattelig Vælde og Undere uden Tal!

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

9:11

Går han forbi mig, ser jeg ham ikke, farer han hen, jeg mærker ham ikke;

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

9:12

røver han, hvem mon der hindrer ham i det? Hvo siger til ham: "Hvad gør du?"

Ímé, ha elragad *valamit,* ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

9:13

Gud lægger ikke Bånd på sin Vrede, Rahabs Hjælpere bøjed sig under ham;

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

9:14

hvor kan jeg da give ham Svar og rettelig føje min Tale for ham!

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

9:15

Har jeg end Ret, jeg kan dog ej svare, må bede min Dommer om Nåde!

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

9:16

Nævned jeg ham, han svared mig ikke, han hørte, tror jeg, ikke min Røst,

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

9:17

han, som river mig bort i Stormen, giver mig - Sår på Sår uden Grund,

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

9:18

ikke lader mig drage Ånde, men lader mig mættes med beskeing.

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

9:19

Gælder det Kæmpekraft, melder han sig! Gælder det Ret, hvo stævner ham da!

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

9:20

Har jeg end Ret, må min Mund dog fælde mig, er jeg end skyldfri, han gør mig dog vrang!

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

9:21

Skyldfri er jeg, ser bort fra min Sjæl og agter mit Liv for intet!

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

9:22

Lige meget; jeg påstår derfor: Skyldfri og skyldig gør han til intet!

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

9:23

Når Svøben kommer med Død i et Nu, så spotter han skyldfries Hjertekval;

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

9:24

Jorden gav han i gudløses Hånd, hylder dens Dommeres Øjne til, hvem ellers, om ikke han?

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

9:25

Raskere end Løberen fløj mine Dage, de svandt og så ikke Lykke,

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

9:26

gled hen som Både af Si, som en Ørn, der slår ned på Bytte.

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

9:27

Dersom jeg siger: "Mit Suk vil jeg glemme, glatte mit Ansigt og være glad,"

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

9:28

må jeg dog grue for al min Smerte, jeg ved, du kender mig ikke fri.

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

9:29

Jeg skal nu engang være skyldig, hvorfor da slide til ingen Nytte?

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

9:30

Toed jeg mig i Sne og tvætted i Lud mine Hænder,

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

9:31

du dypped mig dog i Pølen, så Klæderne væmmedes ved mig.

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

9:32

Thi du er ikke en Mand som jeg, så jeg kunde svare, så vi kunde gå for Retten sammen;

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, *és* együtt pörbe állanánk.

9:33

vi savner en Voldgiftsmand til at lægge sin Hånd på os begge!

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

9:34

Fried han mig for sin Stok, og skræmmed hans Rædsler mig ikke,

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

9:35

da talte jeg uden at frygte ham, thi min Dom om mig selv er en anden!

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!