Job 8

Så tog Sjuhiten Bildad til Orde og sagde:

Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

"Hvor længe taler du så, hvor længe skal Mundens Uvejr rase?

Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

Mon Gud vel bøjer Retten, bøjer den Almægtige Retfærd?

Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

Har dine Sønner syndet imod ham, og gav han dem deres Brøde i Vold,

Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

så søg du nu hen til Gud og bed hans Almagt om Nåde!

De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz *bocsánatért* könyörögsz;

Såfremt du er ren og oprigtig, ja, da vil han våge over dig, genrejse din Retfærds Bolig;

Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

din fordums Lykke vil synes ringe, såre stor skal din Fremtid blive.

És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

Thi spørg dog den befarne Slægt, læg Mærke til Fædrenes Granskning!

Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!

Vi er fra i Går, og intet ved vi, en Skygge er vore Dage på Jord.

Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

Mon ej de kan lære dig, sige dig det og give dig Svar af Hjertet:

Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

Vokser der Siv, hvor der ikke er Sump, gror Nilgræs frem, hvor der ikke er Vand?

Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

Endnu i Grøde, uden at høstes, visner det før alt andet Græs.

Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

Så går det enhver, der glemmer Gud, en vanhelliges Håb slår fejl:

Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége *is *elvész.

som Sommerspind er hans Tilflugt, hans Tillid er Spindelvæv;

Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

han støtter sig til sit Hus, det falder, han klynger sig til det, ej står det fast.

Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

I Solskinnet vokser han frodigt, hans Ranker breder sig Haven over,

Bő nedvességű ez a napfényen *is,* és ágazata túlnő a kertjén.

i Stendynger fletter hans Rødder sig ind, han hager sig fast mellem Sten;

Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

men rives han bort fra sit Sted, fornægter det ham: "Jeg har ikke set dig!"

Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

Se, det er Glæden, han har af sin Vej, og af Jorden fremspirer en anden!

Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

Se, Gud agter ej den uskyldige ringe, han holder ej fast ved de ondes Hånd.

Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.

End skal han fylde din Mund med Latter og dine Læber med Jubel;

Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

dine Avindsmænd skal klædes i Skam og gudløses Telt ej findes mer!

Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.