Job 21

Så tog Job til Orde og svarede:

Felele pedig Jób, és monda:

"Hør dog, hør mine Ord, lad det være Trøsten, I giver!

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Find jer nu i, at jeg taler, siden kan I jo håne!

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Gælder min Klage Mennesker? Hvi skulde jeg ej være utålmodig?

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Vend jer til mig og stivn af Rædsel, læg Hånd på Mund!

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Jeg gruer, når jeg tænker derpå, mit Legeme gribes af Skælven:

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

De gudløse, hvorfor lever de, bliver gamle, ja vokser i Kraft?

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

Deres Æt har de blivende hos sig, deres Afkom for deres Øjne;

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

deres Huse er sikre mod Rædsler, Guds Svøbe rammer dem ikke;

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

ej springer deres Tyr forgæves, Koen kælver, den kaster ikke;

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

de slipper deres Drenge ud som Får, deres Børneflok boltrer sig ret;

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

de synger til Pauke og Citer, er glade til Fløjtens Toner;

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

de lever deres Dage i Lykke og synker med Fred i Dødsriget,

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

skønt de siger til Gud: "Gå fra os, at kende dine Veje er ikke vor Lyst!

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Den Almægtige? Hvad han? Skal vi tjene ham? Hvad Gavn at banke på hos ham?"

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Er ej deres Lykke i deres Hånd og gudløses Råd ham fjernt?

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Når går de gudløses Lampe ud og når kommer Ulykken over dem? Når deler han Loddet ud i sin Vrede,

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

så de bliver som Strå for Vinden, som Avner, Storm fører bort?

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Gemmer Gud hans Ulykkeslod til hans Børn? Ham selv gengælde han, så han mærker det,

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

lad ham selv få sit Vanheld at se, den Almægtiges Vrede at drikke!

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

Thi hvad bryder han sig siden om sit Hus, når hans Måneders Tal er udrundet?

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

Kan man vel tage Gud i Skole, ham, som dømmer de højeste Væsner?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

En dør jo på Lykkens Tinde, helt tryg og så helt uden Sorger:

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

hans Spande er fulde af Mælk, hans Knogler af saftig Marv;

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

med bitter Sjæl dør en anden og har aldrig nydt nogen Lykke;

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

de lægger sig begge i Jorden, og begge dækkes af Orme!

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

Se, jeg kender så vel eders Tanker og de Rænker, I spinder imod mig,

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

når I siger: "Hvor er Stormandens Hus og det Telt, hvor de gudløse bor?"

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Har I aldrig spurgt de berejste og godkendt deres Beviser:

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

Den onde skånes på Ulykkens Dag og frelses på Vredens Dag.

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Hvem foreholder ham vel hans Færd, gengælder ham, hvad han gør?

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Til Graven bæres han hen, ved hans Gravhøj holdes der Vagt;

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

i Dalbunden hviler han sødt, Alverden følger så efter, en Flok uden Tal gik forud for ham.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

Hvor tom er den Trøst, som I giver! Eders Svar - kun Svig er tilbage!

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.