Job 13

Se, mit Øje har skuet alt dette, mit Øre har hørt og mærket sig det;

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

hvad I ved, ved også jeg, jeg falder ikke igennem for jer.

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

Men til den Almægtige vil jeg tale, med Gud er jeg sindet at gå i Rette,

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

mens I smører på med Løgn; usle Læger er I til Hobe.

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

Om I dog vilde tie stille, så kunde I regnes for vise!

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

Hør dog mit Klagemål, mærk mine Læbers Anklage!

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

Forsvarer I Gud med Uret, forsvarer I ham med Svig?

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

Vil I tage Parti for ham, vil I træde i Skranken for Gud?

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

Går det godt, når han ransager eder, kan I narre ham, som man narrer et Menneske?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

Revse jer vil han alvorligt, om I lader som intet og dog er partiske.

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

Vil ikke hans Højhed skræmme jer og hans Rædsel falde på eder?

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

Eders Tankesprog bliver til Askesprog, som Skjolde af Ler eders Skjolde.

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

Ti stille, at jeg kan tale, så overgå mig, hvad der vil!

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

Jeg vil bære mit Kød i Tænderne og tage mit Liv i min Hånd;

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

se, han slår mig ihjel, jeg har intet Håb, dog lægger jeg for ham min Færd.

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

Det er i sig selv en Sejr for mig, thi en vanhellig vover sig ikke til ham!

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

Hør nu ret på mit Ord, lad mig tale for eders Ører!

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

Se, til Rettergang er jeg rede, jeg ved, at Retten er min!

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

Hvem kan vel trætte med mig? Da skulde jeg tie og opgive Ånden!

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

Kun for to Ting skåne du mig, så kryber jeg ikke i Skjul for dig:

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

Din Hånd må du tage fra mig, din Rædsel skræmme mig ikke!

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

Så stævn mig, og jeg skal svare, eller jeg vil tale, og du skal svare!

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

Hvor stor er min Skyld og Synd? Lad mig vide min Brøde og Synd!

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

Hvi skjuler du dog dit Åsyn og regner mig for din Fjende?

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

Vil du skræmme et henvejret Blad, forfølge et vissent Strå,

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

at du skriver mig så bitter en Dom og lader mig arve min Ungdoms Skyld,

Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

lægger mine Fødder i Blokken, vogter på alle mine Veje. indkredser mine Fødders Trin!

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

Og så er han dog som smuldrende Trøske, som Klæder, der ædes op af Møl,

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.