Psalms 104

Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja, Jahve, Bože moj, silno si velik! Odjeven veličanstvom i ljepotom,

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

svjetlošću ogrnut kao plaštem! Nebo si razapeo kao šator,

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

na vodama sagradio dvorove svoje. Od oblaka praviš kola svoja, na krilima vjetrova putuješ.

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

Vjetrove uzimaš za glasnike, a žarki oganj za slugu svojega.

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

Zemlju si stavio na stupove njene: neće se poljuljati u vijeke vjekova,

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

pokrio si je vodama bezdanim k'o haljinom, iznad bregova stajahu vode;

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

na tvoju se prijetnju povukoše, od tvoje grmljavine zadrhtaše.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

Bregovi se digoše, doline spustiše na mjesto koje si im odredio.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

Odredio si granicu koju ne smiju prijeći, da opet ne pokriju zemlju.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Izvore svraćaš u potoke što žubore među brdima.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

Oni poje sve živine poljske, divlji magarci žeđ gase u njima.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

Uz njih se gnijezde ptice nebeske i pjevaju među granama.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

Ti natapaš bregove iz dvorova svojih, zemlja se nasićuje plodom tvojih ruku.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Ti daješ te niče trava za stoku i bilje na korist čovjeku da izvede kruh iz zemlje

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

i vino što razvedruje srce čovječje; da uljem lice osvježi i da kruh okrijepi srce čovjeku.

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

Stabla se Jahvina napajaju hranom, cedri libanonski koje on zasadi.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

Ondje se ptice gnijezde, u čempresu dom je rodin.

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

Visoki bregovi daju kozorogu a pećine jazavcu sklonište.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

Ti si stvorio mjesec da označuje vremena i sunce znade kada ima zaći.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Kad razastreš tmine i noć se spusti, tad se šuljaju u njoj životinje šumske.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

Lavići riču za plijenom i od Boga hranu traže.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

Kad sunce ograne, nestaju i liježu na ležaje.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

Tad čovjek izlazi na dnevni posao i na rad do večeri.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

Kako su brojna tvoja djela, o Jahve! Sve si to mudro učinio: puna je zemlja stvorenja tvojih.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Eno mora, velika i široka, u njemu vrve gmazovi bez broja, životinje male i velike.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Onud prolaze nemani, Levijatan kojeg stvori da se igra u njemu.

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

I sva ova bića željno čekaju da ih nahraniš na vrijeme.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Daješ li im, tada sabiru: otvaraš li ruku, nasite se dobrima.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Sakriješ li lice svoje, tad se rastuže; ako dah im oduzmeš, ugibaju i opet se u prah vraćaju.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Pošalješ li dah svoj, opet nastaju, i tako obnavljaš lice zemlje.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Neka dovijeka traje slava Jahvina: nek' se raduje Jahve u djelima svojim!

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

On pogleda zemlju i ona se potrese, dotakne bregove, oni se zadime.

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

Pjevat ću Jahvi dokle god živim, svirat ću Bogu svome dokle god me bude.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Bilo mu milo pjevanje moje! Ja ću se radovati u Jahvi.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Nek' zločinci sa zemlje nestanu i bezbožnika nek' više ne bude! Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja! Aleluja!

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!