Job 19

Job progovori i reče:

Felele pedig Jób, és monda:

"TÓa dokle ćete mučit' dušu moju, dokle ćete me riječima satirat'?

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

Već deseti put pogrdiste mene i stid vas nije što me zlostavljate.

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

Pa ako sam zastranio doista, na meni moja zabluda ostaje.

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Mislite li da ste me nadjačali i krivnju moju da ste dokazali?

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

Znajte: Bog je to mene pritisnuo i svojom me je on stegnuo mrežom.

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

Vičem: 'Nasilje!' - nema odgovora; vapijem - ali za me pravde nema.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Sa svih strana put mi je zagradio, sve staze moje u tminu zavio.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Slavu je moju sa mene skinuo, sa moje glave strgnuo je krunu.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Podsijeca me odasvud te nestajem; k'o drvo, nadu mi je iščupao.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Raspalio se gnjev njegov na mene i svojim me drži neprijateljem.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

U bojnom redu pristižu mu čete, putove proti meni nasipaju, odasvud moj opkoljavaju šator.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Od mene su se udaljila braća, otuđili se moji poznanici.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

Nestade bližnjih mojih i znanaca, gosti doma mog zaboraviše me.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Sluškinjama sam svojim kao stranac, neznanac sam u njihovim očima.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

Slugu zovnem, a on ne odgovara i za milost ga moram zaklinjati.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Mojoj je ženi dah moj omrznuo, gadim se djeci vlastite utrobe.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

I deranima na prezir tek služim, ako se dignem, rugaju se meni.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

Pouzdanicima sam svojim mrzak, protiv mene su oni koje ljubljah.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Kosti mi se za kožu prilijepiše, osta mi jedva koža oko zuba.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

Smilujte mi se, prijatelji moji, jer Božja me je ruka udarila.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

Zašto da me k'o Bog sam progonite, zar se niste moga nasitili mesa?

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

O, kad bi se riječi moje zapisale i kad bi se u mjed tvrdu urezale;

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

kad bi se željeznim dlijetom i olovom u spomen vječan u stijenu uklesale!

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

Ja znadem dobro: moj Izbavitelj živi i posljednji će on nad zemljom ustati.

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

A kad se probudim, k sebi će me dići: iz svoje ću puti tad vidjeti Boga.

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Njega ja ću kao svojega gledati, i očima mojim neće biti stranac: za njime srce mi čezne u grudima.

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Kad kažete: 'Kako ćemo ga goniti? Koji ćemo razlog protiv njega naći?',

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

mača tad se bojte: grijehu mač je kazna. Saznat ćete tada da imade suda!"

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!