Job 18

Bildad iz Šuaha progovori tad i reče:

Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

"Kada kaniš obuzdat' svoje besjede? Opameti se sad da razgovaramo!

Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg *a dolgot,* azután szóljunk.

Zašto nas držiš za stoku nerazumnu, zar smo životinje u tvojim očima?

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

O ti, koji se od jarosti razdireš, hoćeš li da zemlja zbog tebe opusti da iz svoga mjesta iskoče pećine?

Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?

Al' ugasit će se svjetlost opakoga, i neće mu sjati plamen na ognjištu.

Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.

Potamnjet će svjetlo u njegovu šatoru i nad njime će se utrnut' svjetiljka.

A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.

Krepki mu koraci postaju sputani, o vlastite on se spotiče namjere.

Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

Jer njegove noge vode ga u zamku, i evo ga gdje već korača po mreži.

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

Tanka mu je zamka nogu uhvatila, i evo, užeta čvrsto ga pritežu.

A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

Njega vreba omča skrivena na zemlji, njega čeka klopka putem kojim hodi.

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő *szokott* ösvényén.

Odasvuda strahovi ga prepadaju, ustopice sveudilj ga proganjaju.

Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

Glad je požderala svu snagu njegovu, nesreća je uvijek o njegovu boku.

Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

Boleština kobna kožu mu razjeda, prvenac mu smrti nagriza udove.

Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

Njega izvlače iz šatora njegova da bi ga odveli vladaru strahota.

Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.

U njegovu stanu tuđinac stanuje, po njegovu domu prosipaju sumpor.

Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

Odozdo se suši njegovo korijenje, a odozgo grane sve mu redom sahnu.

Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

Spomen će se njegov zatrti na zemlji, njegovo se ime s lica zemlje briše.

Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.

Iz svjetlosti njega u tminu tjeraju, izagnat' ga hoće iz kruga zemaljskog.

A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.

U rodu mu nema roda ni poroda, nit' preživjela na njegovu ognjištu.

Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

Sudba je njegova Zapad osupnula, i čitav je Istok obuzela strepnja.

Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.

Evo, takav usud snalazi zlikovca i dom onog koji ne priznaje Boga."

Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.