Psalms 104

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!