Job 40

Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:

Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?

És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz- é, mint ő?

Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!

Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!

Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!

Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!

Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!

Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.

Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.

Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.

Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.

Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, *és* körülveszik őt a folyami fűzfák.

Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.

Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!