1. Home
  2. Read
  3. HunKar
  4. Job.30

Job 30

30:1
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
30:2
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
30:3
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
30:4
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
30:5
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
30:6
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
30:7
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
30:8
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
30:9
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
30:10
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
30:11
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
30:12
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
30:13
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
30:14
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*
30:15
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
30:16
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
30:17
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
30:18
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
30:19
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
30:20
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!
30:21
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
30:22
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
30:23
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
30:24
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
30:25
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
30:26
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
30:27
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
30:28
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.
30:29
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30:30
Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.
30:31
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

© bibleglot.com