Psalms 102

mane perdam omnes impios terrae ut interficiam de civitate Domini universos qui operantur iniquitatem
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
oratio pauperis quando sollicitus fuerit et coram Domino fuderit eloquium suum Domine audi orationem meam et clamor meus ad te veniat
Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
ne abscondas faciem tuam a me in die tribulationis meae inclina ad me aurem tuam in quacumque die invocavero velociter exaudi me
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
quoniam consumpti sunt sicut fumus dies mei et ossa mea quasi frixa contabuerunt
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
percussum est quasi faenum et arefactum est cor meum quia oblitus sum comedere panem meum
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
a voce gemitus mei adhesit os meum carni meae
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
adsimilatus sum pelicano deserti factus sum quasi bubo solitudinum
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
vigilavi et fui sicut avis solitaria super tectum
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
tota die exprobrabant mihi inimici mei exultantes per me iurabant
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
quia cinerem sicut panem comedi et potum meum cum fletu miscui
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
a facie indignationis et irae tuae quia elevasti me et adlisisti me
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
dies mei quasi umbra inclinati sunt et ego quasi faenum arui
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
tu autem Domine in aeternum permanes memoriale tuum in generatione et generatione
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*
tu suscitans misereberis Sion quia tempus est ut miserearis eius quoniam venit tempus quoniam venit pactum
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
quoniam placitos fecerunt servi tui lapides eius et pulverem eius miserabilem
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
et timebunt gentes nomen Domini et universi reges terrae gloriam tuam
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
quia aedificavit Dominus Sion apparuit in gloria sua
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
respexit ad orationem vacui et non dispexit orationem eorum
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
scribatur hoc in generatione novissima et populus qui creabitur laudabit Dominum
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
quoniam prospexit de excelso sanctuario suo Dominus de caelo terram contemplatus est
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
ut audiret gemitum vincti ut solveret filios mortis
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.
ut narretur in Sion nomen Domini et laudatio eius in Hierusalem
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
cum congregati fuerint populi simul et regna ut serviant Domino
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
adflixit in via fortitudinem meam adbreviavit dies meos
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
dicam Deus meus ne rapias me in dimidio dierum meorum in generatione generationum anni tui
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*
a principio terram fundasti et opus manuum tuarum caeli
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
ipsi peribunt tu autem stabis et omnes quasi vestimentum adterentur et quasi pallium mutabis illos et mutabuntur
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
tu autem ipse es et anni tui non deficient
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *