Job 28

Gümüş maden ocağından elde edilir, Altını arıtmak için de bir yer vardır.

Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

Demir topraktan çıkarılır, Bakırsa taştan.

A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.

İnsan karanlığa son verir, Koyu karanlığın, ölüm gölgesinin taşlarını Son sınırına kadar araştırır.

Határt vet *az ember* a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

Maden kuyusunu insanların oturduğu yerden uzakta açar, İnsan ayağının unuttuğu yerlerde, Herkesten uzak iplere sarılıp sallanır.

Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.

Ekmek topraktan çıkar, Toprağın altı ise yanmış, altüst olmuştur.

Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;

Kayalarından laciverttaşı çıkar, Yüzeyi altın tozunu andırır.

Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

Yırtıcı kuş yolu bilmez, Doğanın gözü onu görmemiştir.

Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

Güçlü hayvanlar oraya ayak basmamış, Aslan oradan geçmemiştir.

Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

Madenci elini çakmak taşına uzatır, Dağları kökünden altüst eder.

Ráveti kezét *az ember* a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.

Kayaların içinden tüneller açar, Gözleri değerli ne varsa görür.

A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

Irmakların kaynağını tıkar, Gizli olanı ışığa çıkarır.

Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

Ama bilgelik nerede bulunur? Aklın yeri neresi?

De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

İnsan onun değerini bilmez, Yaşayanlar diyarında ona rastlanmaz.

Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.

Engin, “Bende değil” der, Deniz, “Yanımda değil.”

A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

Onun bedeli saf altınla ödenmez, Değeri gümüşle ölçülmez.

Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.

Ona Ofir altınıyla, değerli oniksle, Laciverttaşıyla değer biçilmez.

Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.

Ne altın ne cam onunla karşılaştırılabilir, Saf altın kaplara değişilmez.

Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.

Yanında mercanla billurun sözü edilmez, Bilgeliğin değeri mücevherden üstündür.

Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

Kûş topazı onunla denk sayılmaz, Saf altınla ona değer biçilmez.

Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.

Öyleyse bilgelik nereden geliyor? Aklın yeri neresi?

A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?

O bütün canlıların gözünden uzaktır, Gökte uçan kuşlardan bile saklıdır.

Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.

Yıkım’la Ölüm: “Kulaklarımız ancak fısıltısını duydu” der.

A pokol és halál azt mondják: *Csak* hírét hallottuk füleinkkel!

Onun yolunu Tanrı anlar, Yerini bilen O’dur.

Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.

Çünkü O yeryüzünün uçlarına kadar bakar, Göklerin altındaki her şeyi görür.

Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.

Rüzgara güç verdiği, Suları ölçtüğü,

Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

Yağmura kural koyduğu, Yıldırıma yol açtığı zaman,

Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

Bilgeliği görüp değerini biçti, Onu onaylayıp araştırdı.

Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

[] İnsana, “İşte Rab korkusu, bilgelik budur” dedi, “Kötülükten kaçınmak akıllılıktır.”

Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.