Job 19

Da tok Job til orde og sa:

Felele pedig Jób, és monda:

Hvor lenge vil I bedrøve min sjel og knuse mig med ord?

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

Det er nu tiende gang I håner mig og ikke skammer eder ved å krenke mig.

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

Har jeg virkelig faret vill, da blir min villfarelse min egen sak.

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Vil I virkelig ophøie eder over mig og vise mig at min vanære har rammet mig med rette?

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

Så vit da at Gud har gjort mig urett og satt sitt garn omkring mig!

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

Se, jeg roper: Vold! - men jeg får intet svar; jeg skriker om hjelp, men det er ingen rett å få.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Min vei har han stengt, så jeg ikke kommer frem, og over mine stier legger han mørke.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Min ære har han avklædd mig og tatt bort kronen fra mitt hode.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Han bryter mig ned på alle kanter, så jeg går til grunne, og han rykker op mitt håp som et tre.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Han lar sin vrede brenne mot mig og akter mig som sin fiende.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

Hans hærflokker kommer alle sammen og rydder sig vei mot mig, og de leirer sig rundt om mitt telt.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Mine brødre har han drevet langt bort fra mig, og mine kjenninger er blitt aldeles fremmede for mig.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

Mine nærmeste holder sig borte, og mine kjente har glemt mig.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Mine husfolk og mine tjenestepiker akter mig for en fremmed; jeg er en utlending i deres øine.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

Kaller jeg på min tjener, så svarer han ikke; med egen munn må jeg bønnfalle ham.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Min ånde er motbydelig for min hustru, og min vonde lukt for min mors sønner.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

Endog barn forakter mig; vil jeg reise mig, så taler de mot mig.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

Alle mine nærmeste venner avskyr mig, og de jeg elsket, har vendt sig mot mig.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Mine ben trenger ut gjennem min hud og mitt kjøtt, og bare tannhinnen er ennu urørt på mig.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

Forbarm eder, forbarm eder over mig, I mine venner! For Guds hånd har rørt ved mig.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

Hvorfor forfølger I mig likesom Gud og blir ikke mette av mitt kjøtt?

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

Men gid mine ord måtte bli opskrevet! Gid de måtte bli optegnet i en bok,

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

ja, med jerngriffel og bly for evig bli hugget inn i sten!

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

Men jeg - jeg vet min gjenløser lever, og som den siste skal han stå frem på støvet.

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

Og efterat denne min hud er blitt ødelagt, skal jeg ut fra mitt kjød skue Gud,

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

han som jeg skal skue, mig til gode, han som mine øine skal se og ikke nogen fremmed - mine nyrer tæres bort i mitt liv.

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Når I sier: Hvor vi skal forfølge ham! - I har jo funnet skylden hos mig -

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

så frykt for sverdet! For vrede er en synd som er hjemfalt til sverd. Dette sier jeg forat I skal tenke på at det kommer en dom.

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!