Job 18

Da tok Bildad fra Suah til orde og sa:

Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

Når vil I dog engang sette en grense for eders ord? Bli først forstandige, så kan vi tale sammen.

Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg *a dolgot,* azután szóljunk.

Hvorfor er vi aktet som fe? Hvorfor er vi urene i eders øine?

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

Å du som sønderriver dig selv din vrede! Mon jorden for din skyld skal lates øde, og en klippe rokkes fra sitt sted?

Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?

Like fullt skal den ugudeliges lys utslukkes, og hans ilds lue skal ikke skinne.

Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.

Lyset skal formørkes i hans telt og hans lampe utslukkes over ham.

A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.

Hans kraftige skritt skal bli innsnevret, og hans eget råd styrte ham;

Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

for han kommer inn i et garn med sine føtter, og han vandrer på et nett.

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

En snare griper om hans hæl, et rep tar fatt i ham.

A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

Skjult i jorden er det garn han fanges i, og fellen ligger på hans vei.

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő *szokott* ösvényén.

Redsler forferder ham rundt om og jager ham hvor han setter sin fot.

Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

Av sult blir hans kraft fortært, og ulykke står ferdig ved hans side.

Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

Hans hud fortæres stykke for stykke, dødens førstefødte fortærer hans lemmer.

Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

Han rives bort fra sitt telt, som han setter sin lit til, og du lar ham dra avsted til redslenes konge.

Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.

Folk som ikke hører ham til, bor i hans telt; det strøes svovel over hans bosted.

Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

Nedentil tørkes hans røtter bort, og oventil visner hans grener.

Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

Hans minne er blitt borte i landet, og hans navn nevnes ikke mere ute på marken.

Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.

Han støtes fra lys ut i mørke, han jages bort fra jorderike.

A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.

Han har ikke barn og ikke efterkommere blandt sitt folk, og det finnes ingen i hans boliger som har sloppet unda.

Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

Over hans dag forferdes de som bor i Vesten, og de som bor i Østen, gripes av redsel.

Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.

Just således går det med den urettferdiges boliger, og således med hjemmet til den som ikke kjenner Gud.

Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.