Job 19

Na ka whakautua e Hopa, ka mea,

Felele pedig Jób, és monda:

Kia peha ake te roa o ta koutou whakaporearea i toku wairua, o ta koutou wawahi i ahau ki te kupu?

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

Ka tekau enei tawainga a koutou ki ahau, kahore o koutou whakama i a koutou ka aki tonu nei i ahau.

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

Ki te mea ano hoki kua he ahau, kei ahau ano toku he e noho ana.

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Ki te mea ka whakanui mai koutou i a koutou ki ahau, a ka kauwhau mai ki ahau i toku tawainga;

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

Kia mohio koutou na te Atua ahau i whakaparori i taku take, he mea hao mai ahau nana ki tana kupenga.

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

Nana, e tangi ana ahau i te mahi nanakia, heoi kahore ahau e whakarangona; e karanga awhina ana ahau, otiia kahore he whakawa.

Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Kua tutakina e ia toku ara, te puta ahau; tukua iho ana e ia te pouri ki oku ara.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Ko toku kororia huia atu ana e ia; tangohia ana e ia te karauna i toku mahunga.

Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

Wawahia ana ahau e ia i nga taha katoa, a riro ana ahau; ko taku i tumanako atu ai huaranga atu ana e ia ano he rakau.

Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

Kua mura mai hoki tona riri ki ahau; e kiia ana ahau e ia ko tetahi o ona hoariri.

Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

E haere huihui mai ana ana taua, e whakaneke ake ana i to ratou ara ki ahau, kei te whakapae i toku teneti i tetahi taha, i tetahi taha.

Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

Kua meinga e ia oku teina kia matara atu i ahau; ko aku i mohio ai kua tangata ke ki ahau.

Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.

Ko oku whanaunga, mutu pu ta ratou; ko oku hoa ake, kua wareware ratou ki ahau.

Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

Ko te hunga e noho ana i toku whare, me aku pononga wahine, kiia iho ahau e ratou he tangata ke; he tangata no nga whenua ahau ki ta ratou titiro mai.

Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.

I karanga atu ahau ki taku pononga, heoi kihai ia i whakao mai; ahakoa e inoi ana toku mangai ki a ia.

Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

Ko toku ha tauhou ana ki taku wahine, me taku inoi hoki ki nga tamariki o te kopu o toku whaea.

Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

Ko nga tamariki nonohi ano hoki, whakahawea mai ana ki ahau; ki te whakatika ahau, ka korero whakahe ratou moku.

Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

E whakarihariha mai ana ki ahau oku takahoa katoa, a ko aku i aroha ai kua tahuri mai ki ahau.

Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Piri tonu toku iwi ki toku kiri, ki oku kikokiko, a ora ake oku, ko te kiri kau o oku niho.

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

Tohungia mai ahau, tohungia mai ahau e koutou, e oku hoa; kua pa mai hoki te ringa o te Atua ki ahau.

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

He aha koutou i tukino ai i ahau, i pera ai me te Atua, te makona koutou i oku kikokiko?

Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

Aue, me i tuhituhia aku kupu! Aue, me i taia ki te pukapuka!

Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

Me i whaoa ki te kamaka, ki te pene rino, ki te mata, hei mea mo a mua noa atu!

Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

Otiia e mohio ana ahau kei te ora toku kaihoko, a i nga wa i muri nei ka tu ia ki runga ki te whenua;

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

A ahakoa i muri i te paunga o toku kiri, ka titiro tonu ahau i roto i toku kikokiko ki te Atua:

És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

E titiro ano ahau ki a ia, ahau nei ano; a ma oku kanohi e matakitaki, kahore ma o tetahi atu. Pau rawa oku whatumanawa i roto i ahau.

A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Ki te ki koutou, Na, ta tatou hanga ki te tukino i a ia! kua kitea hoki te take o te mea i roto i ahau;

Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

Kia wehi koutou kei mate i te hoari; no te mea ko te whiunga ki te hoari kei roto i te riri, e mohio ai koutou he whakawa ano tenei.

Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!