Luke 19

És bemenvén, általméne Jerikhón.

And Jesus entered and passed through Jericho.

És ímé *vala ott* egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.

And, behold, there was a man named Zacchæus, which was the chief among the publicans, and he was rich.

És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.

And he sought to see Jesus who he was; and could not for the press, because he was little of stature.

És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.

And he ran before, and climbed up into a sycomore tree to see him: for he was to pass that way.

És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

And when Jesus came to the place, he looked up, and saw him, and said unto him, Zacchæus, make haste, and come down; for to day I must abide at thy house.

És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.

And he made haste, and came down, and received him joyfully.

És mikor *ezt* látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.

And when they saw it, they all murmured, saying, That he was gone to be guest with a man that is a sinner.

Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

And Zacchæus stood, and said unto the Lord; Behold, Lord, the half of my goods I give to the poor; and if I have taken any thing from any man by false accusation, I restore him fourfold.

Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.

And Jesus said unto him, This day is salvation come to this house, forsomuch as he also is a son of Abraham.

Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.

For the Son of man is come to seek and to save that which was lost.

És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.

And as they heard these things, he added and spake a parable, because he was nigh to Jerusalem, and because they thought that the kingdom of God should immediately appear.

Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.

He said therefore, A certain nobleman went into a far country to receive for himself a kingdom, and to return.

Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.

And he called his ten servants, and delivered them ten pounds, and said unto them, Occupy till I come.

Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.

But his citizens hated him, and sent a message after him, saying, We will not have this man to reign over us.

És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.

And it came to pass, that when he was returned, having received the kingdom, then he commanded these servants to be called unto him, to whom he had given the money, that he might know how much every man had gained by trading.

Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.

Then came the first, saying, Lord, thy pound hath gained ten pounds.

Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.

And he said unto him, Well, thou good servant: because thou hast been faithful in a very little, have thou authority over ten cities.

És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.

And the second came, saying, Lord, thy pound hath gained five pounds.

Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.

And he said likewise to him, Be thou also over five cities.

És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;

And another came, saying, Lord, behold, here is thy pound, which I have kept laid up in a napkin:

Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem *te* tettél el, és aratod, a mit nem *te* vetettél.

For I feared thee, because thou art an austere man: thou takest up that thou layedst not down, and reapest that thou didst not sow.

Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem *én* tettem el, és aratom, a mit nem *én* vetettem;

And he saith unto him, Out of thine own mouth will I judge thee, thou wicked servant. Thou knewest that I was an austere man, taking up that I laid not down, and reaping that I did not sow:

Miért nem adtad azért az én pénzemet a *pénzváltók* asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?

Wherefore then gavest not thou my money into the bank, that at my coming I might have required mine own with usury?

És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.

And he said unto them that stood by, Take from him the pound, and give it to him that hath ten pounds.

És mondának néki: Uram, tíz gírája van!

(And they said unto him, Lord, he hath ten pounds.)

*És* *ő monda:* Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.

For I say unto you, That unto every one which hath shall be given; and from him that hath not, even that he hath shall be taken away from him.

Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!

But those mine enemies, which would not that I should reign over them, bring hither, and slay them before me.

És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.

And when he had thus spoken, he went before, ascending up to Jerusalem.

És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák *hegyének* hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,

And it came to pass, when he was come nigh to Bethphage and Bethany, at the mount called the mount of Olives, he sent two of his disciples,

Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.

Saying, Go ye into the village over against you; in the which at your entering ye shall find a colt tied, whereon yet never man sat: loose him, and bring him hither.

És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.

And if any man ask you, Why do ye loose him? thus shall ye say unto him, Because the Lord hath need of him.

És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.

And they that were sent went their way, and found even as he had said unto them.

És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?

And as they were loosing the colt, the owners thereof said unto them, Why loose ye the colt?

Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.

And they said, The Lord hath need of him.

Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.

And they brought him to Jesus: and they cast their garments upon the colt, and they set Jesus thereon.

És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.

And as he went, they spread their clothes in the way.

Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;

And when he was come nigh, even now at the descent of the mount of Olives, the whole multitude of the disciples began to rejoice and praise God with a loud voice for all the mighty works that they had seen;

Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!

Saying, Blessed be the King that cometh in the name of the Lord: peace in heaven, and glory in the highest.

És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!

And some of the Pharisees from among the multitude said unto him, Master, rebuke thy disciples.

És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

And he answered and said unto them, I tell you that, if these should hold their peace, the stones would immediately cry out.

És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.

And when he was come near, he beheld the city, and wept over it,

Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre *valók!* de most elrejtettek a te szemeid elől.

Saying, If thou hadst known, even thou, at least in this thy day, the things which belong unto thy peace! but now they are hid from thine eyes.

Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.

For the days shall come upon thee, that thine enemies shall cast a trench about thee, and compass thee round, and keep thee in on every side,

És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.

And shall lay thee even with the ground, and thy children within thee; and they shall not leave in thee one stone upon another; because thou knewest not the time of thy visitation.

És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,

And he went into the temple, and began to cast out them that sold therein, and them that bought;

Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.

Saying unto them, It is written, My house is the house of prayer: but ye have made it a den of thieves.

És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:

And he taught daily in the temple. But the chief priests and the scribes and the chief of the people sought to destroy him,

És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, *reá* hallgatván.

And could not find what they might do: for all the people were very attentive to hear him.