Job 13

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Ĉion ĉi tion mia okulo vidis, Mia orelo aŭdis kaj komprenis.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Kion vi scias, mi ankaŭ scias; Kaj mi ne estas malpli valora ol vi.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Sed mi volus paroli kun la Plejpotenculo, Mi dezirus disputi kun Dio.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Tamen vi komentarias malvere, Vi ĉiuj estas senutilaj kuracistoj.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
Ho, se vi silentus, Tio estus saĝeco de via flanko.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Aŭskultu do mian moralinstruon, Kaj atentu la defendan parolon de mia buŝo.
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Ĉu pro Dio vi volas paroli malveron, Kaj pro Li paroli falsaĵon?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Ĉu vi volas esti personfavoraj al Li, Aŭ pro Dio vi volas disputi?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Ĉu estos bone, kiam Li esploros vin? Ĉu vi volas trompi Lin, kiel oni trompas homon?
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
Li certe vin punos, Se vi sekrete estos personfavoraj.
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
Ĉu Lia majesto ne konfuzas vin? Ĉu ne falas sur vin timo antaŭ Li?
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Viaj memorigoj estas sentencoj polvaj, Via bastionoj estas amasoj da argilo.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Silentu antaŭ mi, kaj parolos mi, Kio ajn trafos min.
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
Por kio mi portu mian karnon en miaj dentoj Kaj metu mian animon en mian manon?
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Li ja mortigos min, kaj mi ne havas esperon; Sed pri mia konduto mi volas disputi antaŭ Li.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
Tio jam estos savo por mi, Ĉar ne hipokritulo venos antaŭ Lin.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Aŭskultu mian parolon Kaj mian klarigon antaŭ viaj oreloj.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Jen mi pretigis juĝan aferon; Mi scias, ke mi montriĝos prava.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Kiu povas procesi kontraŭ mi? Tiam mi eksilentus kaj mortus.
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Nur du aferojn ne faru al mi, Tiam mi ne kaŝos min antaŭ Via vizaĝo:
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
Malproksimigu de mi Vian manon, Kaj Via teruro ne timigu min.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Tiam voku, kaj mi respondos; Aŭ mi parolos, kaj Vi respondu al mi.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Kiom da malbonagoj kaj pekoj estas sur mi? Sciigu al mi miajn krimojn kaj pekojn.
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Kial Vi kaŝas Vian vizaĝon Kaj rigardas min kiel Vian malamikon?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Ĉu Vi volas montri Vian forton kontraŭ deŝirita folio? Kaj ĉu sekiĝintan pajleron Vi volas persekuti?
Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
Ĉar Vi skribas kontraŭ mi maldolĉaĵon Kaj venigas sur min la pekojn de mia juneco.
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Vi metis miajn piedojn en ŝtipon, Vi observas ĉiujn miajn vojojn, Kaj Vi observas la plandojn de miaj piedoj;
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Dum mi ja disfalas kiel putraĵo, Kiel vesto dismanĝita de tineoj.