Matthew 14

Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,

U ono vrijeme doču Herod tetrarh za Isusa

És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők.

pa reče svojim slugama: "To je Ivan Krstitelj! On uskrsnu od mrtvih i zato čudesne sile djeluju u njemu."

Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.

Herod doista bijaše uhitio Ivana te ga svezana bacio u tamnicu zbog Herodijade, žene brata svoga Filipa.

Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned.

Jer Ivan mu govoraše: "Ne smiješ je imati!"

De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.

Htjede ga ubiti, ali se bojao naroda jer su ga smatrali prorokom.

Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;

Na Herodov rođendan zaplesa kći Herodijadina pred svima i svidje se Herodu.

Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.

Zato se zakle dati joj što god zaište.

A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.

A ona nagovorena od matere: "Daj mi, reče, ovdje na pladnju glavu Ivana Krstitelja."

És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.

Ražalosti se kralj, ali zbog zakletve i sustolnika zapovjedi da se dade.

És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.

Posla odrubiti glavu Ivanu u tamnici.

És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.

I doniješe glavu njegovu na pladnju, dadoše djevojci, a ona je odnije materi.

És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.

A učenici njegovi dođu, uzmu njegovo tijelo i pokopaju ga pa odu i jave Isusu.

És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.

Kad je Isus to čuo, povuče se odande lađom na samotno mjesto, u osamu. Dočuo to narod pa pohrli pješice za njim iz gradova.

És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.

Kad on iziđe, vidje silan svijet, sažali mu se nad njim te izliječi njegove bolesnike.

Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.

Uvečer mu pristupe učenici pa mu reknu: "Pust je ovo kraj i već je kasno. Otpusti dakle svijet: neka odu po selima kupiti hrane."

Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.

A Isus im reče: "Ne treba da idu, dajte im vi jesti."

Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.

Oni mu kažu: "Nemamo ovdje ništa osim pet kruhova i dvije ribe."

Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.

A on će im: "Donesite mi ih ovamo."

És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

I zapovjedi da mnoštvo posjeda po travi. On uze pet kruhova i dvije ribe, pogleda na nebo, izreče blagoslov pa razlomi i dade kruhove učenicima, a učenici mnoštvu.

És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.

I jeli su svi i nasitili se. Od preteklih ulomaka nakupiše dvanaest punih košara.

A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

A blagovalo je oko pet tisuća muškaraca, osim žena i djece.

És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.

I odmah prisili učenike da uđu u lađu i da se prebace prijeko dok on otpusti mnoštvo.

És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.

A pošto otpusti mnoštvo, uziđe na goru, nasamo, da se pomoli. Uvečer bijaše ondje sam.

A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.

Lađa se već mnogo stadija bila ostisla od kraja, šibana valovima. Bijaše protivan vjetar.

Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.

O četvrtoj noćnoj straži dođe on k njima hodeći po moru.

És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.

A učenici ugledavši ga kako hodi po moru, prestrašeni rekoše: "Utvara!" I od straha kriknuše.

De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

Isus im odmah progovori: "Hrabro samo! Ja sam! Ne bojte se!"

Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.

Petar prihvati i reče: "Gospodine, ako si ti, zapovjedi mi da dođem k tebi po vodi!"

Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.

A on mu reče: "Dođi!" I Petar siđe s lađe te, hodeći po vodi, pođe k Isusu.

De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!

Ali kad spazi vjetar, poplaši se, počne tonuti te krikne: "Gospodine, spasi me!"

Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?

Isus odmah pruži ruku, dohvati ga i kaže mu: "Malovjerni, zašto si posumnjao?"

És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.

Kad uđoše u lađu, utihnu vjetar.

A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!

A oni na lađi poklone mu se ničice govoreći: "Uistinu, ti si Sin Božji!"

És általkelvén, eljutának Genezáret földére.

Pošto preploviše, dođu na kraj, u Genezaret.

És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;

I ljudi ga onoga kraja prepoznaju pa razglase po svoj onoj okolici. I donošahu mu sve bolesnike

És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.

te ga moljahu da se samo dotaknu skuta njegove haljine. I koji bi se dotakli, ozdravili bi.