John 11

Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.

Един човек на име Лазар, от Витания, от селото на Мария и на сестра й Марта, беше болен.

Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.

А Мария, чийто брат Лазар беше болен, беше онази, която помаза Господа с миро и избърса краката Му с косата си.

Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.

И така, сестрите пратиха до Него да Му кажат: Господи, ето, този, когото обичаш, е болен.

Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.

А Иисус, като чу, каза: Тази болест не е смъртоносна, а е за Божията слава – за да се прослави Божият Син чрез нея.

Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.

А Иисус любеше Марта и сестра й, и Лазар.

Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.

И когато чу, че бил болен, престоя два дни на мястото, където се намираше.

Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

След това каза на учениците: Да отидем пак в Юдея.

Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?

Учениците Му казаха: Равви, сега юдеите искаха да Те убият с камъни, и пак ли там отиваш?

Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

Иисус отговори: Нали денят има дванадесет часа? Ако някой ходи денем, не се препъва, защото вижда светлината на този свят.

De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

Но ако някой ходи нощем, се препъва, защото светлината не е в него.

Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.

Това изговори и след това им каза: Нашият приятел Лазар е заспал, но Аз отивам да го събудя.

Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

Тогава учениците Му казаха: Господи, ако е заспал, ще оздравее.

Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

Но Иисус беше говорил за смъртта му, а те мислеха, че говори за почиване в сън.

Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.

Тогава Иисус им каза ясно: Лазар умря.

És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!

Но заради вас се радвам, че не бях там, за да повярвате. Но нека да отидем при него.

Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

Тогава Тома, наречен Близнак, каза на другарите си, учениците: Да отидем и ние, за да умрем с него.

Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.

И така, като дойде Иисус, намери, че той беше вече от четири дни в гроба.

Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;

А Витания беше близо до Ерусалим – на около петнадесет стадия;

És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.

и много от юдеите бяха при Марта и Мария, за да ги утешават за брат им.

Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.

А Марта, като чу, че идел Иисус, отиде да Го посрещне; а Мария седеше вкъщи.

Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

Тогава Марта каза на Иисус: Господи, ако Ти беше тук, нямаше да умре брат ми.

De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.

Но и сега зная, че каквото и да поискаш от Бога, Бог ще Ти даде.

Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

Иисус й каза: Брат ти ще възкръсне.

Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

Марта Му каза: Зная, че ще възкръсне във възкресението на последния ден.

Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

Иисус й каза: Аз съм възкресението и животът; който вярва в Мен, ако и да умре, ще живее;

És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

и никой, който е жив и вярва в Мен, няма да умре до века. Вярваш ли ти това?

Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.

Тя Му каза: Да, Господи, аз вярвам, че Ти си Христос, Божия Син, който има да дойде на света.

És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.

И като каза това, тя отиде и тайно повика сестра си Мария, като каза: Учителят е дошъл и те вика.

Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

И тя, щом чу това, стана бързо и отиде при Него.

Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.

Иисус още не беше дошъл в града, а беше на мястото, където Го посрещна Марта.

A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.

А юдеите, които бяха с нея вкъщи и я утешаваха, като видяха, че Мария стана бързо и излезе, я последваха, като мислеха, че отива на гроба да плаче там.

Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

И така, Мария, като дойде там, където беше Иисус, и Го видя, падна пред краката Му и Му каза: Господи, да беше Ти тук, нямаше да умре брат ми.

Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók *is,* elbúsula lelkében és igen megrendüle.

Иисус, като я видя, че плаче, и че юдеите, които дойдоха с нея, плачат, възнегодува в духа Си и се смути.

És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!

И каза: Къде го положихте? Казаха Му: Господи, ела и виж.

Könnyekre fakadt Jézus.

Иисус се просълзи.

Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!

Тогава юдеите казаха: Виж колко го е обичал!

Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

А някои от тях казаха: Не можеше ли Този, който отвори очите на слепия, да направи така, че и този да не умре?

Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.

А Иисус, негодувайки пак в Себе Си, дойде на гроба. Беше пещера и на нея беше отърколен камък.

Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

Иисус каза: Махнете камъка. Марта, сестрата на умрелия, Му каза: Господи, смърди вече, защото от четири дни е мъртъв.

Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?

Иисус й каза: Не ти ли казах, че ако повярваш, ще видиш Божията слава?

Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

Тогава те махнаха камъка. А Иисус повдигна очи нагоре и каза: Отче, благодаря Ти, че Ме послуша.

Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.

Аз знаех, че Ти винаги Ме слушаш, но казах това заради множеството, което стои наоколо, за да повярват, че Ти си Ме изпратил.

És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!

Като каза това, извика със силен глас: Лазаре, излез навън!

És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.

И умрелият излезе с ръце и крака, повити в саван, и лицето му увито с кърпа. Иисус им каза: Разповийте го и го оставете да си върви.

Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.

Тогава много от юдеите, които бяха дошли при Мария и видяха това, което направи Иисус, повярваха в Него.

De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.

А някои от тях отидоха при фарисеите и им казаха какво беше извършил Иисус.

Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.

Затова главните свещеници и фарисеите свикаха Синедриона и казаха: Какво ще правим ние? Защото този Човек върши много знамения.

Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.

Ако Го оставим така, всички ще повярват в Него; и римляните ще дойдат и ще отнемат и страната ни, и народа ни.

Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.

А един от тях, Каяфа, който беше първосвещеник през тази година, им каза: Вие нищо не знаете,

Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.

нито съобразявате, че за нас е по-добре един човек да умре за народа, отколкото да загине целият народ.

Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;

Това той не каза от себе си, а тъй като беше първосвещеник през онази година, предсказа, че Иисус ще умре за народа,

És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.

и не само за народа, но и за да събере в едно разпръснатите Божии деца.

Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.

И така, от онзи ден те се съветваха да Го убият.

Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.

Затова Иисус вече не ходеше открито между юдеите, а оттам отиде в една местност близо до пустинята, в един град, наречен Ефраим, и там остана с учениците Си.

Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.

А наближаваше юдейската Пасха; и мнозина от провинцията се изкачиха в Ерусалим преди Пасхата, за да се очистят.

Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?

И така, те търсеха Иисус и стоейки в храма, разговаряха помежду си: Как ви се вижда? Няма ли да дойде на празника?

A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.

А главните свещеници и фарисеите бяха издали заповед: ако узнае някой къде е, да извести, за да Го уловят.