Job 28

Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

Наистина има рудници за сребро и място за пречистване на злато.

A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.

От земята се взема желязо и от камък мед се топи.

Határt vet *az ember* a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

Човек е сложил край на тъмнината и издирва скалите докрай в мрака и смъртната сянка.

Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.

Отваря шахта далеч от човешко жилище, в места, забравени от човешки крак, висят и се люлеят, от хората далеч.

Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;

Земята — от нея идва хлябът, а се разравя като огън.

Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

Скалите й са източника на сапфири и в нея има златен прах —

Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

път, който хищна птица не познава, нито око на сокол е видяло;

Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

гордите зверове не са стъпвали по него, нито лъвът е минавал над него.

Ráveti kezét *az ember* a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.

На кремъка слага ръка, преобръща планините из основи.

A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

Разсича проломи в скалите, всякакви скъпоценности гледа окото му.

Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

Заприщва водните жили да не сълзят и изважда скритото на светлина.

De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

Но мъдростта къде се добива? И къде е мястото на разума?

Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.

Човекът не познава стойността й и тя не се намира в земята на живите.

A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

Бездната казва: Не е в мен. И морето казва: Не е при мен.

Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.

Не може да се даде за нея пречистено злато, ни сребро да се претегли като нейна цена.

Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.

Не може се оцени с офирско злато, със скъпоценен оникс и сапфир.

Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.

Злато или кристал не могат с нея да се мерят, нито да се размени с произведения от чисто злато.

Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

Корали и кристали няма даже да се споменат, защото стойността на мъдростта е повече от скъпоценни камъни.

Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.

Етиопският топаз не може с нея да се мери, нито може да се оцени тя с чисто злато.

A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?

Откъде тогава идва мъдростта? И къде е мястото на разума?

Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.

Тя е укрита от очите на всички живи и е скрита от небесните птици.

A pokol és halál azt mondják: *Csak* hírét hallottuk füleinkkel!

Авадон и смъртта казват: С ушите си сме чули слух за нея.

Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.

Бог разбира пътя й, Той мястото й знае.

Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.

Понеже Той гледа до краищата на земята и вижда под цялото небе.

Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

Щом определи тегло на ветровете и претегли с мярка водите,

Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

когато направи закон за дъжда и пътека за светкавицата на гърма,

Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

тогава Той я видя и я обяви; установи я и също я изследва.

Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

И каза на човека: Ето, страхът от Господа, това е мъдрост, отдалечаване от зло е разум.