Job 27

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Тогава Йов продължи беседата си и каза:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

Жив е Бог, който е отнел правото ми, и Всемогъщият, който е огорчил душата ми —

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

докато дишането ми е в мен и Божият дъх — в ноздрите ми,

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

устните ми не ще говорят неправда и езикът ми не ще произнесе измама!

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Далеч от мен да кажа, че сте прави! Докато умра, от себе си не ще отхвърля непорочността си.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Държа здраво правдата си и няма да я пусна. Сърцето ми няма да ме упрекне, докато съм жив.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Врагът ми нека бъде като безбожния и който се надига против мен — като беззаконния.

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Защото каква е надеждата на лицемера, ако Бог отсече и изиска душата му?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Бог ще чуе ли вика му, щом го сполети беда?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Той ще се наслаждава ли във Всемогъщия? Ще призовава ли Бога по всяко време?

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Аз ще ви наставя за Божията сила, няма да скрия това, което е у Всемогъщия.

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Ето, всички вие сте видели — защо тогава бъбрите такива суети?

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Това е от Бога делът на безбожния и наследството, което насилниците получават от Всемогъщия.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Ако синовете му се умножават, за меча са и издънките му няма да се наситят с хляб.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Останалите от него смъртта ще свали в гроба и вдовиците му няма да ги оплачат.

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

Макар да трупа сребро като пръст и да приготвя дрехи като кал,

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

приготвя ги, но праведният ще ги носи и невинни ще си разделят среброто.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Построява къщата си като молец или като колиба, направена от пазач.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Богатият ляга и няма да се прибере; отваря очите си и го няма.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Ужаси го обземат като води, вихрушка го отвлича през нощта.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Източният вятър го отнася и той си отива, изтръгва го от мястото му.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Хвърля камъни срещу него без пощада, той бяга отчаяно от ръката Му.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

Ще пляскат с ръце след него и ще му подсвирнат от мястото му.