Proverbs 7

Min Søn, vogt dig mine Ord,mine bud må du gemme hos dig;

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

vogt mine bud, så skal du leve, som din Øjesten vogte du, hvad jeg har lært dig;

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

bind dem om dine Fingre, skriv dem på dit Hjertes Tavle,

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

sig til Visdommen: "Du er min Søster!" og kald Forstanden Veninde,

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

at den må vogte dig for Andenmands Hustru, en fremmed Kvinde med sleske Ord.

Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

Thi fra mit Vindue skued jeg ud, jeg kigged igennem mit Gitter;

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

og blandt de tankeløse så jeg en Yngling, en uden Vid blev jeg var blandt de unge;

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

han gik på Gaden tæt ved et Hjørne, skred frem på Vej til hendes Hus

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

i Skumringen henimod Aften, da Nat og Mørke brød frem.

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

Og se, da møder Kvinden ham i Skøgedragt, underfundig i Hjertet;

És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

løssluppen, ustyrlig er hun, hjemme fandt hendes Fødder ej Ro;

Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

snart på Gader, snart på Torve, ved hvert et Hjørne lurer hun; -

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

hun griber i ham og kysser ham og siger med frække Miner;

És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

"Jeg er et Takoffer skyldig og indfrier mit Løfte i Dag,

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

gik derfor ud for at møde dig, søge dig, og nu har jeg fundet dig!

Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

Jeg har redt mit Leje med Tæpper, med broget ægyptisk Lærred

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

jeg har stænket min Seng med Myrra, med Aloe og med Kanelbark;

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

kom, lad os svælge til Daggry i Vellyst, beruse os i Elskovs Lyst!

No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

Thi Manden er ikke hjemme, - på Langfærd er han draget;

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

Pengepungen tog han med, ved Fuldmåne kommer han hjem!"

Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

Hun lokked ham med mange fagre Ord, forførte ham med sleske Læber;

*És* elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

tankeløst følger han hende som en Tyr, der føres til Slagtning, som en Hjort, der løber i Nettet,

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

til en Pil gennemborer dens Lever, som en Fugl, der falder i Snaren, uden at vide, det gælder dens Liv.

Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

Hør mig da nu, min Søn, og lyt til min Munds Ord!

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

Ej bøje du Hjertet til hendes Veje, far ikke vild på hendes Stier;

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

thi mange ligger slagne, hvem hun har fældet, og stor er Hoben, som hun slog ihjel.

Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

Hendes Hus er Dødsrigets Veje, som fører til Dødens Kamre.

Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.