Job 40

Og HERREN svarede Job og sagde:
Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
Vil den trættekære tvistes med den Almægtige? Han, som revser Gud, han svare herpå!
Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
Da svarede Job HERREN og sagde:
Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
Se, jeg er ringe, hvad skal jeg svare? Jeg lægger min Hånd på min Mund!
És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz- é, mint ő?
Een Gang har jeg talt, gentager det ikke, to Gange, men gør det ej mer!
Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
Da svarede HERREN Job ud fra Stormvejret og sagde:
Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
"Omgjord som en Mand dine Lænder, jeg vil spørge, og du skal lære mig!
Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
Mon du vil gøre min Ret til intet, dømme mig, for af du selv kan få Ret?
Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
Har du en Arm som Gud, kan du tordne med Brag som han?
Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
Smyk dig med Højhed og Storhed, klæd dig i Glans og Herlighed!
Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
Udgyd din Vredes Strømme, slå de stolte ned med et Blik,
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
bøj med et Blik de stolte og knus på Stedet de gudløse,
Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
skjul dem i Støvet til Hobe og lænk deres Åsyn i Skjulet!
Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
Så vil jeg også love dig for Sejren, din højre har vundet.
Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
Se Nilhesten! Den har jeg skabt såvel som dig. Som Oksen æder den Græs.
Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
Se, hvilken Kraft i Lænderne og hvilken Styrke i Bugens Muskler!
Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
Halen holder den stiv som en Ceder, Bovens Sener er flettet sammen;
Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, *és* körülveszik őt a folyami fűzfák.
dens Knogler er Rør af, Kobber, Benene i den som Stænger af Jern.
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
Den er Guds ypperste Skabning, skabt til at herske over de andre;
Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
thi Foder til den bærer Bjergene, hvor Markens Vildt har Legeplads.
Den lægger sig hen under Lotusbuske, i Skjul af Siv og Rør;
Lotusbuskene giver den Tag og Skygge, Bækkens Pile yder den Hegn.
Den taber ej Modet, når Jordan stiger, er rolig, om Strømmen end svulmer mod dens Gab.
Hvem kan gribe den i dens Tænder og trække Reb igennem dens Snude?