Psalms 104

Dobrořeč duše má Hospodinu. Hospodine Bože můj, velmi jsi veliký, velebnost a krásu jsi oblékl.

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

Přioděls se světlem jako rouchem, roztáhls nebesa jako kortýnu.

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

Kterýž sklenul na vodách paláce své, kterýž užívá hustých oblaků místo vozů, a vznáší se na peří větrovém.

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

Kterýž činí posly své duchy, služebníky své oheň plápolající.

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

Založil zemi na sloupích jejich, tak že se nepohne na věky věků.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Propastí jako rouchem byl jsi ji přioděl, i nad horami stály vody.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

K žehrání tvému rozběhly se, před hřmotem hromu tvého pospíšily,

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

(Vystoupily hory, snížilo se údolí), na místo, kteréž jsi jim založil.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

Meze jsi položil, aby jich nepřestupovaly, ani se navracovaly k přikrývání země.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Kterýž vypouštíš potoky přes údolé, aby tekli mezi horami,

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

A nápoj dávali všechněm živočichům polním. Tuť uhašují oslové divocí žízeň svou.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

Při nich hnízdí se ptactvo nebeské, a z prostřed ratolestí hlas svůj vydává.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

Kterýž svlažuješ hory z výsostí svých, aby ovocem činů tvých sytila se země.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Dáváš, aby rostla tráva dobytku, a bylina ku potřebě člověku, abys tak vyvodil chléb z země,

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

A víno, jenž obveseluje srdce člověka. Činí, aby se stkvěla tvář od oleje, ano i pokrmem zdržuje život lidský.

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

Nasyceno bývá i dříví Hospodinovo, cedrové Libánští, kteréž štípil.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

Na nichž se ptáci hnízdí, i čáp příbytek svůj má na jedlí.

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

Hory vysoké jsou kamsíků, skály útočiště králíků.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

Učinil měsíc k jistým časům, a slunce zná západ svůj.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Uvodíš tmu, a bývá noc, v níž vybíhají všickni živočichové lesní:

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

Lvíčata řvoucí po loupeži, aby hledali od Boha silného pokrmu svého.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

Když slunce vychází, zase shromažďují se, a v doupatech svých se ukládají.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

Člověk vychází ku práci své, a k dílu svému až do večera.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

Jak mnozí a velicí jsou skutkové tvoji, Hospodine! Všeckys je moudře učinil, plná jest země bohatství tvého.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

V moři pak velikém a přeširokém, tamť jsou hmyzové nesčíslní, a živočichové malí i velicí.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Tuť bárky přecházejí i velryb, kteréhož jsi stvořil, aby v něm hrál.

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

Všecko to na tě očekává, abys jim dával pokrm časem svým.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Když jim dáváš, sbírají; když otvíráš ruku svou, nasyceni bývají dobrými věcmi.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Když skrýváš tvář svou, rmoutí se; když odjímáš ducha jejich, hynou, a v prach svůj se navracejí.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Vysíláš ducha svého, a zase stvořeni bývají, a obnovuješ tvář země.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Budiž sláva Hospodinova na věky, rozveselujž se Hospodin v skutcích svých.

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

On když pohledí na zemi, anať se třese; když se dotkne hor, anť se kouří.

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

Zpívati budu Hospodinu, dokudž jsem živ; žalmy Bohu svému zpívati budu, pokudž mne stává.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Libé bude přemyšlování mé o něm, jáť rozveselím se v Hospodinu.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Ó by hříšníci vyhynuli z země, a bezbožných aby již nebylo. Dobrořeč duše má Hospodinu. Halelujah.

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!