Job 13

Očima svojim sve to ja vidjeh, ušima svojim čuh i razumjeh.

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

Sve što vi znate znadem to i ja, ni u čemu od vas gori nisam.

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

Zato, zborit' moram sa Svesilnim, pred Bogom svoj razlog izložiti.

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

Jer, kovači laži vi ste pravi, i svi ste vi zaludni liječnici!

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

Kada biste bar znali šutjeti, mudrost biste svoju pokazali!

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

Dokaze mi ipak poslušajte, razlog mojih usana počujte.

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

Zar zbog Boga govorite laži, zar zbog njega riječi te prijevarne?

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

Zar biste pristrano branit' htjeli Boga, zar biste mu htjeli biti odvjetnici?

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

Zar bi dobro bilo da vas on ispita? Zar biste ga obmanuli k'o čovjeka?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

Kaznom preteškom on bi vas pokarao poradi potajne vaše pristranosti.

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

Zar vas veličanstvo njegovo ne plaši i zar vas od njega užas ne spopada?

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

Razlozi su vam od pepela izreke, obrana je vaša obrana od blata.

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

Umuknite sada! Dajte da govorim, pa neka me poslije snađe što mu drago.

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

Zar da meso svoje sam kidam zubima? Da svojom rukom život upropašćujem?

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

On me ubit' može: nade druge nemam već da pred njim svoje držanje opravdam.

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

I to je već zalog mojega spasenja, jer bezbožnik preda nj ne može stupiti.

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

Pažljivo mi riječi poslušajte, nek' vam prodre u uši besjeda.

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

Gle: ja sam pripremio parnicu, jer u svoje sam pravo uvjeren.

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

Tko se sa mnom hoće parničiti? - Umuknut ću potom te izdahnut'.

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

Dvije mi molbe samo ne uskrati da se od tvog lica ne sakrivam:

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

digni s mene tešku svoju ruku i užasom svojim ne straši me.

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

Tada me pitaj, a ja ću odgovarat'; ili ja da pitam, ti da odgovaraš.

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

Koliko počinih prijestupa i grijeha? Prekršaj mi moj pokaži i krivicu.

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

Zašto lice svoje kriješ sad od mene, zašto u meni vidiš neprijatelja?

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

Zašto strahom mučiš list vjetrom progonjen, zašto se na suhu obaraš slamčicu?

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

O ti, koji mi gorke pišeš presude i teretiš mene grijesima mladosti,

Hogy ily *sok* keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

koji si mi noge u klade sapeo i koji bdiš nad svakim mojim korakom i tragove stopa mojih ispituješ!

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

Život mi se k'o trulo drvo raspada, k'o haljina što je moljci izjedaju!

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.