Job 30

但如今，比我年少的人戏笑我；其人之父我曾藐视，不肯安在看守我羊群的狗中。

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

他们壮年的气力既已衰败，其手之力与我何益呢？

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

他们因穷乏饥饿，身体枯瘦，在荒废凄凉的幽暗中，龈干燥之地，

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

在草丛之中采咸草，罗腾（小树名，松类）的根为他们的食物。

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

他们从人中被赶出；人追喊他们如贼一般，

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

以致他们住在荒谷之间，在地洞和巖穴中；

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

在草丛中叫唤，在荆棘下聚集。

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

这都是愚顽下贱人的儿女；他们被鞭打，赶出境外。

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

现在这些人以我为歌曲，以我为笑谈。

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

他们厌恶我，躲在旁边站著，不住地吐唾沫在我脸上。

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

松开他们的绳索苦待我，在我面前脱去辔头。

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

这等下流人在我右边起来，推开我的脚，筑成战路来攻击我。

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

这些无人帮助的，毁坏我的道，加增我的灾。

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

他们来如同闯进大破口，在毁坏之间滚在我身上。

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*

惊恐临到我，驱逐我的尊荣如风；我的福禄如云过去。

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

现在我心极其悲伤；困苦的日子将我抓住。

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

夜间，我里面的骨头刺我，疼痛不止，好像龈我。

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

因　神的大力，我的外衣污秽不堪，又如里衣的领子将我缠住。

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

　神把我扔在淤泥中，我就像尘土和炉灰一般。

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

主啊，我呼求你，你不应允我；我站起来，你就定睛看我。

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!

你向我变心，待我残忍，又用大能追逼我，

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

把我提在风中，使我驾风而行，又使我消灭在烈风中。

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

我知道要使我临到死地，到那为众生所定的阴宅。

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

然而，人仆倒岂不伸手？遇灾难岂不求救呢？

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

人遭难，我岂不为他哭泣呢？人穷乏，我岂不为他忧愁呢？

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

我仰望得好处，灾祸就到了；我等待光明，黑暗便来了。

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

我心里烦扰不安，困苦的日子临到我身。

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

我没有日光就哀哭行去（或译：我面发黑并非因日晒）；我在会中站著求救。

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.

我与野狗为弟兄，与鸵鸟为同伴。

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

我的皮肤黑而脱落；我的骨头因热烧焦。

Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.

所以，我的琴音变为悲音；我的箫声变为哭声。

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.