Job 29

约伯又接著说：

Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

惟愿我的景况如从前的月份，如　神保守我的日子。

Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

那时他的灯照在我头上；我借他的光行过黑暗。

Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, *s* világánál jártam a setétet;

我愿如壮年的时候：那时我在帐棚中，　神待我有密友之情；

A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

全能者仍与我同在；我的儿女都环绕我。

Mikor még a Mindenható velem volt, *és* körültem voltak gyermekeim;

奶多可洗我的脚；磐石为我出油成河。

Mikor lábaimat *édes* tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

我出到城门，在街上设立座位；

Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

少年人见我而回避，老年人也起身站立；

Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek *és *állottak.

王子都停止说话，用手摀口；

A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

首领静默无声，舌头贴住上膛。

A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

耳朵听我的，就称我有福；眼睛看我的，便称讚我；

Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

因我拯救哀求的困苦人和无人帮助的孤儿。

Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

将要灭亡的为我祝福；我也使寡妇心中欢乐。

A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

我以公义为衣服，以公平为外袍和冠冕。

Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

我为瞎子的眼，瘸子的脚。

A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

我为穷乏人的父；素不认识的人，我查明他的案件。

A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

我打破不义之人的牙床，从他牙齿中夺了所抢的。

Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

我便说：我必死在家中（原文是窝中），必增添我的日子，多如尘沙。

Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

我的根长到水边；露水终夜霑在我的枝上。

Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

我的荣耀在身上增新；我的弓在手中日强。

Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.

人听见我而仰望，静默等候我的指教。

Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

我说话之后，他们就不再说；我的言语像雨露滴在他们身上。

Az én szavaim után nem szóltak többet, *s harmatként* hullt rájok beszédem.

他们仰望我如仰望雨，又张开口如切慕春雨。

Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

他们不敢自信，我就向他们含笑；他们不使我脸上的光改变。

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

我为他们选择道路，又坐首位；我如君王在军队中居住，又如吊丧的安慰伤心的人。

*Örömest* választottam útjokat, mint főember ültem *ott;* úgy laktam *ott,* mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.