Job 4

4:1

respondens autem Eliphaz Themanites dixit

És felele a témáni Elifáz, és monda:

4:2

si coeperimus loqui tibi forsitan moleste accipias sed conceptum sermonem tenere quis possit

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

4:3

ecce docuisti multos et manus lassas roborasti

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4:4

vacillantes confirmaverunt sermones tui et genua trementia confortasti

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

4:5

nunc autem venit super te plaga et defecisti tetigit te et conturbatus es

Most, hogy rád jött *a sor,* zokon veszed; hogy téged ért *a baj,* elrettensz!

4:6

timor tuus fortitudo tua patientia tua et perfectio viarum tuarum

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

4:7

recordare obsecro te quis umquam innocens perierit aut quando recti deleti sint

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

4:8

quin potius vidi eos qui operantur iniquitatem et seminant dolores et metunt eos

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

4:9

flante Deo perisse et spiritu irae eius esse consumptos

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

4:10

rugitus leonis et vox leaenae et dentes catulorum leonum contriti sunt

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

4:11

tigris periit eo quod non haberet praedam et catuli leonis dissipati sunt

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

4:12

porro ad me dictum est verbum absconditum et quasi furtive suscepit auris mea venas susurri eius

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

4:13

in horrore visionis nocturnae quando solet sopor occupare homines

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

4:14

pavor tenuit me et tremor et omnia ossa mea perterrita sunt

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

4:15

et cum spiritus me praesente transiret inhorruerunt pili carnis meae

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

4:16

stetit quidam cuius non agnoscebam vultum imago coram oculis meis et vocem quasi aurae lenis audivi

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és *ilyen* szót hallék:

4:17

numquid homo Dei conparatione iustificabitur aut factore suo purior erit vir

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

4:18

ecce qui serviunt ei non sunt stabiles et in angelis suis repperit pravitatem

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

4:19

quanto magis hii qui habitant domos luteas qui terrenum habent fundamentum consumentur velut a tinea

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

4:20

de mane usque ad vesperum succidentur et quia nullus intellegit in aeternum peribunt

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

4:21

qui autem reliqui fuerint auferentur ex eis morientur et non in sapientia

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?