Job 3

post haec aperuit Iob os suum et maledixit diei suo

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

et locutus est

És szóla Jób, és monda:

pereat dies in qua natus sum et nox in qua dictum est conceptus est homo

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

dies ille vertatur in tenebras non requirat eum Deus desuper et non inlustret lumine

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

obscurent eum tenebrae et umbra mortis occupet eum caligo et involvatur amaritudine

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

noctem illam tenebrosus turbo possideat non conputetur in diebus anni nec numeretur in mensibus

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

sit nox illa solitaria nec laude digna

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

maledicant ei qui maledicunt diei qui parati sunt suscitare Leviathan

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

obtenebrentur stellae caligine eius expectet lucem et non videat nec ortum surgentis aurorae

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

quia non conclusit ostia ventris qui portavit me nec abstulit mala ab oculis meis

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

quare non in vulva mortuus sum egressus ex utero non statim perii

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

quare exceptus genibus cur lactatus uberibus

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

nunc enim dormiens silerem et somno meo requiescerem

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

cum regibus et consulibus terrae qui aedificant sibi solitudines

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

aut cum principibus qui possident aurum et replent domos suas argento

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

aut sicut abortivum absconditum non subsisterem vel qui concepti non viderunt lucem

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

ibi impii cessaverunt a tumultu et ibi requieverunt fessi robore

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

et quondam vincti pariter sine molestia non audierunt vocem exactoris

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

parvus et magnus ibi sunt et servus liber a domino suo

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

quare data est misero lux et vita his qui in amaritudine animae sunt

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

qui expectant mortem et non venit quasi effodientes thesaurum

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

gaudentque vehementer cum invenerint sepulchrum

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

viro cuius abscondita est via et circumdedit eum Deus tenebris

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

antequam comedam suspiro et quasi inundantes aquae sic rugitus meus

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

quia timor quem timebam evenit mihi et quod verebar accidit

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

nonne dissimulavi nonne silui nonne quievi et venit super me indignatio

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.