Galatians 4

dico autem quanto tempore heres parvulus est nihil differt servo cum sit dominus omnium
Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;
sed sub tutoribus est et actoribus usque ad praefinitum tempus a patre
Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
ita et nos cum essemus parvuli sub elementis mundi eramus servientes
Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként:
at ubi venit plenitudo temporis misit Deus Filium suum factum ex muliere factum sub lege
Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett,
ut eos qui sub lege erant redimeret ut adoptionem filiorum reciperemus
Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
quoniam autem estis filii misit Deus Spiritum Filii sui in corda nostra clamantem Abba Pater
Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!
itaque iam non es servus sed filius quod si filius et heres per Deum
Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.
sed tunc quidem ignorantes Deum his qui natura non sunt dii serviebatis
Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek;
nunc autem cum cognoveritis Deum immo cogniti sitis a Deo quomodo convertimini iterum ad infirma et egena elementa quibus denuo servire vultis
Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?
dies observatis et menses et tempora et annos
Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket.
timeo vos ne forte sine causa laboraverim in vobis
Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.
estote sicut et ego quia et ego sicut vos fratres obsecro vos nihil me laesistis
Legyetek olyanok, mint én; mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai, kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.
scitis autem quia per infirmitatem carnis evangelizavi vobis iam pridem
Tudjátok pedig, hogy testem erőtelensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot először.
et temptationem vestram in carne mea non sprevistis neque respuistis sed sicut angelum Dei excepistis me sicut Christum Iesum
És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem útáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.
ubi est ergo beatitudo vestra testimonium enim perhibeo vobis quia si fieri posset oculos vestros eruissetis et dedissetis mihi
Hová lőn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek, hogy ti, ha lehetséges volt volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.
ergo inimicus vobis factus sum verum dicens vobis
Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?
aemulantur vos non bene sed excludere vos volunt ut illos aemulemini
Nem szépen buzgolkodnak érettetek, sőt minket ki akarnak rekeszteni, hogy mellettök buzgolkodjatok.
bonum autem aemulamini in bono semper et non tantum cum praesens sum apud vos
Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.
filioli mei quos iterum parturio donec formetur Christus in vobis
Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szűlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.
vellem autem esse apud vos modo et mutare vocem meam quoniam confundor in vobis
Szeretnék pedig most köztetek jelen lenni és változtatni a hangomon; mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
dicite mihi qui sub lege vultis esse legem non legistis
Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt?
scriptum est enim quoniam Abraham duos filios habuit unum de ancilla et unum de libera
Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.
sed qui de ancilla secundum carnem natus est qui autem de libera per repromissionem
De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.
quae sunt per allegoriam dicta haec enim sunt duo testamenta unum quidem a monte Sina in servitutem generans quae est Agar
Ezek mást példáznak: mert azok *az* *asszonyok* a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szűlő, ez Hágár,
Sina enim mons est in Arabia qui coniunctus est ei quae nunc est Hierusalem et servit cum filiis eius
Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
illa autem quae sursum est Hierusalem libera est quae est mater nostra
De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
scriptum est enim laetare sterilis quae non paris erumpe et exclama quae non parturis quia multi filii desertae magis quam eius quae habet virum
Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szűlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.
nos autem fratres secundum Isaac promissionis filii sumus
Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.
sed quomodo tunc qui secundum carnem natus fuerat persequebatur eum qui secundum spiritum ita et nunc
De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
sed quid dicit scriptura eice ancillam et filium eius non enim heres erit filius ancillae cum filio liberae
De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.
itaque fratres non sumus ancillae filii sed liberae qua libertate nos Christus liberavit
Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.