Job 30

Αλλα τωρα οι νεωτεροι μου την ηλικιαν με περιγελωσι, των οποιων τους πατερας δεν ηθελον καταδεχθη να βαλω μετα των κυνων του ποιμνιου μου.

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

Και εις τι τωοντι ηδυνατο να με ωφεληση η δυναμις των χειρων αυτων, εις τους οποιους η ισχυς εξελιπε;

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

Δι ενδειαν και πειναν ησαν απομεμονωμενοι εφευγον εις γην ανυδρον, σκοτεινην, ηφανισμενην και ερημον

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

εκοπτον μολοχην πλησιον των θαμνων και την ριζαν των αρκευθων δια τροφην αυτων.

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

Ησαν εκ μεσου δεδιωγμενοι εφωναζον επ αυτους ως κλεπτας.

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Κατωκουν εν τοις κρημνοις των χειμαρρων, ταις τρυπαις της γης και τοις βροχοις.

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

Μεταξυ των θαμνων ωγκωντο υποκατω των ακανθων συνηγοντο

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

αφρονες και δυσφημοι, εκδεδιωγμενοι εκ της γης.

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

Και τωρα εγω ειμαι το τραγωδιον αυτων, ειμαι και η παροιμια αυτων.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

Με βδελυττονται, απομακρυνονται απ εμου, και δεν συστελλονται να πτυωσιν εις το προσωπον μου.

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Επειδη ο Θεος διελυσε την υπεροχην μου και με εθλιψεν, απερριψαν και αυτοι τον χαλινον εμπροσθεν μου.

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

Εκ δεξιων ανιστανται οι νεοι απωθουσι τους ποδας μου, και ετοιμαζουσι κατ εμου τας ολεθριους οδους αυτων.

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

Ανατρεπουσι την οδον μου, επαυξανουσι την συμφοραν μου, χωρις να εχωσι βοηθον.

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

Εφορμωσιν ως σφοδρα πλημμυρα, επι της ερημωσεως μου περικυλιονται.

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*

Τρομοι εστραφησαν επ εμε καταδιωκουσι την ψυχην μου ως ανεμος και η σωτηρια μου παρερχεται ως νεφος.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Και τωρα η ψυχη μου εξεχυθη εντος μου ημεραι θλιψεως με κατελαβον.

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

Την νυκτα τα οστα μου διεπερασθησαν εν εμοι, και τα νευρα μου δεν αναπαυονται.

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

Υπο της σφοδρας δυναμεως ηλλοιωθη το ενδυμα μου με περισφιγγει ως το περιλαιμιον του χιτωνος μου.

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Με ερριψεν εις τον πηλον, και ωμοιωθην με χωμα και κονιν.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

Κραζω προς σε, και δεν μοι αποκρινεσαι ισταμαι, και με παραβλεπεις.

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!

Εγεινες ανελεημων προς εμε δια της κραταιας χειρος σου με μαστιγονεις.

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Με εσηκωσας επι τον ανεμον με επεβιβασας και διελυσας την ουσιαν μου.

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

Εξευρω μεν οτι θελεις με φερει εις θανατον και τον οικον τον προσδιωρισμενον εις παντα ζωντα.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Αλλα δεν θελει εκτεινει χειρα εις τον ταφον, εαν κραζωσι προς αυτον οταν αφανιζη.

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

Δεν εκλαυσα εγω δια τον οντα εν ημεραις σκληραις, και ελυπηθη η ψυχη μου δια τον πτωχον;

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

Ενω περιεμενον το καλον, τοτε ηλθε το κακον και ενω ανεμενον το φως, τοτε ηλθε το σκοτος.

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Τα εντοσθια μου ανεβρασαν και δεν ανεπαυθησαν ημεραι θλιψεως με προεφθασαν.

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

Περιεπατησα μελαγχροινος ουχι υπο ηλιου εσηκωθην, εβοησα εν συναξει.

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.

Εγεινα αδελφος των δρακοντων και συντροφος των στρουθοκαμηλων.

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

Το δερμα μου εμαυρισεν επ εμε, και τα οστα μου κατεκαυθησαν υπο της φλογωσεως.

Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.

Η δε κιθαρα μου μετεβληθη εις πενθος και το οργανον μου εις φωνην κλαιοντων.

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.