Psalms 102

Bön av en betryckt, när han försmäktar och utgjuter sitt bekymmer inför HERREN.

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

 HERRE, hör min bön,  och låt mitt rop komma inför dig.

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

 Dölj icke ditt ansikte för mig,      när jag är i nöd.  Böj ditt öra till mig;  när jag ropar,      så skynda att svara mig.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

 Ty mina dagar hava försvunnit såsom rök,  benen i min kropp äro förtorkade såsom av eld.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

 Mitt hjärta är förbränt såsom gräs och förvissnat;  ty jag förgäter att äta mitt bröd.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

 För min högljudda suckans skull  tränga benen i min kropp ut till huden.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

 Jag är lik en pelikan i öknen,  jag är såsom en uggla bland ruiner.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

 Jag får ingen sömn och har blivit lik      en ensam fågel på taket.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

 Hela dagen smäda mig mina fiender;  de som rasa mot mig förbanna med mitt namn.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

 Ty jag äter aska såsom bröd  och blandar min dryck med gråt,

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

 för din vredes och förtörnelses skull,  därför att du har gripit mig och kastat mig bort.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

 Mina dagar äro såsom skuggan, när den förlänges,  och jag själv förvissnar såsom gräs.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

 Men du, o HERRE,      tronar evinnerligen,  och din åminnelse varar från släkte till släkte.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

 Du skall stå upp      och förbarma dig över Sion;  se, det är tid att du bevisar det nåd;      ja, stunden har kommit.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

 Ty dina tjänare hava dess stenar kära  och ömka sig över dess grus.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

 Då skola hedningarna frukta HERRENS namn  och alla jordens konungar din härlighet,

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

 när en gång HERREN har byggt upp Sion  och uppenbarat sig i sin härlighet;

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

 när han har vänt sig till de utblottades bön  och upphört att förakta deras bön.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

 Det skall tecknas upp      för ett kommande släkte,  och det folk som varder skapat      skall lova HERREN,

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

 att han har blickat ned      från sin heliga höjd,  att HERREN har skådat      från himmelen ned till jorden,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

 för att höra den fångnes klagan,  för att befria dödens barn,

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

 på det att man i Sion      må förkunna HERRENS namn  och hans lov i Jerusalem,

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

 när alla folk församlas,  och alla riken, för att tjäna HERREN.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

 Han har på vägen nedböjt min kraft,  han har förkortat mina dagar.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

 Jag säger: Min Gud,      tag mig icke bort i mina halva dagar,  du vilkens år vara från släkte till släkte.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

 I urtiden lade du jordens grund,  och himlarna äro dina händer verk:

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

 de skola förgås, men du förbliver,  de skola alla nötas ut såsom en klädnad;  du skall förvanda dem såsom man byter om sin dräkt, och de fara hän.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

 Men du är densamme,  och dina år skola icke hava någon ände. [ (Psalms 102:29)  Dina tjänares barn skola få bo i landet,  och deras avkomma skall bestå inför dig. ]

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *