Psalms 44

Al Músico principal: de los hijos de Coré: Masquil. OH Dios, con nuestros oídos hemos oído, nuestros padres nos han contado, La obra que hiciste en sus días, en los tiempos antiguos.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

Tú con tu mano echaste las gentes, y los plantaste á ellos; Afligiste los pueblos, y los arrojaste.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Porque no se apoderaron de la tierra por su espada, Ni su brazo los libró; Sino tu diestra, y tu brazo, y la luz de tu rostro, Porque te complaciste en ellos.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Tú, oh Dios, eres mi rey: Manda saludes á Jacob.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

Por medio de ti sacudiremos á nuestros enemigos: En tu nombre atropellaremos á nuestros adversarios.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Porque no confiaré en mi arco, Ni mi espada me salvará.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Pues tú nos has guardado de nuestros enemigos, Y has avergonzado á los que nos aborrecían.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

En Dios nos gloriaremos todo tiempo, Y para siempre loaremos tu nombre. (Selah.)

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Empero nos has desechado, y nos has hecho avergonzar; Y no sales en nuestros ejércitos.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

Nos hiciste retroceder del enemigo, Y saqueáronnos para sí los que nos aborrecían.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Pusístenos como á ovejas para comida, Y esparcístenos entre las gentes.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Has vendido tu pueblo de balde, Y no pujaste en sus precios.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Pusístenos por vergüenza á nuestros vecinos, Por escarnio y por burla á los que nos rodean.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Pusístenos por proverbio entre las gentes, Por movimiento de cabeza en los pueblos.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Cada día mi vergüenza está delante de mí, Y cúbreme la confusión de mi rostro,

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Por la voz del que me vitupera y deshonra, Por razón del enemigo y del que se venga.

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Todo esto nos ha venido, y no nos hemos olvidado de ti; Y no hemos faltado á tu pacto.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

No se ha vuelto atrás nuestro corazón, Ni tampoco se han apartado nuestros pasos de tus caminos.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

Cuando nos quebrantaste en el lugar de los dragones, Y nos cubriste con sombra de muerte,

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Si nos hubiésemos olvidado del nombre de nuestro Dios, Ó alzado nuestras manos á dios ajeno,

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

¿No demandaría Dios esto? Porque él conoce los secretos del corazón.

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

Empero por tu causa nos matan cada día; Somos tenidos como ovejas para el matadero.

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Despierta; ¿por qué duermes, Señor? Despierta, no te alejes para siempre.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

¿Por qué escondes tu rostro, Y te olvidas de nuestra aflicción, y de la opresión nuestra?

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el *minket* örökké!

Porque nuestra alma está agobiada hasta el polvo: Nuestro vientre está pegado con la tierra.

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Levántate para ayudarnos, Y redímenos por tu misericordia.

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. * (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! *