Job 4

Elifaz din Teman a luat cuvîntul şi a zis:

És felele a témáni Elifáz, és monda:

,,Dacă vom îndrăzni să-ţi vorbim, te vei supăra? Dar cine ar putea să tacă?

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

De multeori tu ai învăţat pe alţii, şi ai întărit mînile slăbite.

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

Cuvintele tale au ridicat pe cei ce se clătinau, şi ai întărit genunchii cari se îndoiau.

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

Şi acum, cînd este vorba de tine, eşti slab! Acum, cînd eşti atins tu, te turburi! Nu este frica ta de Dumnezeu sprijinul tău?

Most, hogy rád jött *a sor,* zokon veszed; hogy téged ért *a baj,* elrettensz!

Nădejdea ta, nu -i neprihănirea ta?

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

Adu-ţi aminte, te rog: care nevinovat a perit? Cari oameni neprihăniţi au fost nimiciţi?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

După cîte am văzut eu, numai cei ce ară fărădelegea şi samănă nelegiuirea îi seceră roadele!

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

Aceia pier prin suflarea lui Dumnezeu, nimiciţi de vîntul mîniei Lui.

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

Mugetul leilor încetează, dinţii puilor de lei sînt zdrobiţi!

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

Leul bătrîn piere din lipsă de pradă, şi puii leoaicei se risipesc.

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

Un cuvînt s'a furişat pînă la mine, şi urechea mea i -a prins sunetele uşoare.

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

În clipa cînd vedeniile de noapte frămîntă gîndul, cînd oamenii sînt cufundaţi într'un somn adînc,

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

m'a apucat groaza şi spaima, şi toate oasele mi-au tremut.

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

Un duh a trecut pe lîngă mine... Tot părul mi s'a sbîrlit ca ariciul...

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

Un chip cu o înfăţişare necunoscută era înaintea ochilor mei. Şi am auzit un glas care şoptea încetişor:

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és *ilyen* szót hallék:

,,Fi-va omul fără vină înaintea lui Dumnezeu? Fi-va el curat înaintea Celui ce l -a făcut?

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

Dacă n'are încredere Dumnezeu nici în slujitorii Săi, dacă găseşte El greşeli chiar la îngerii Săi,

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

cu cît mai mult la cei ce locuiesc în case de lut, cari îşi trag obîrşia din ţărînă, şi pot fi zdrobiţi ca un vierme!

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

De dimineaţă pînă seara sînt zdrobiţi, pier pentru totdeauna, şi nimeni nu ţine seama de ei.

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

Li se taie firul vieţii: mor, şi tot n'au căpătat înţelepciunea!

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?