Job 3

După aceea, Iov a deschis gura şi a blestemat ziua în care s'a născut.

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

A luat cuvîntul şi a zis:

És szóla Jób, és monda:

,,Blestemată să fie ziua în care m'am născut,

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

Prefacă-se în întunerec ziua aceea, să nu se îngrijească Dumnezeu de ea din cer, şi să nu mai strălucească lumina peste ea!

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

S'o cuprindă întunerecul şi umbra morţii, nori groşi să vină peste ea, şi neguri de peste zi s'o înspăimînte!

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Noaptea aceea! S'o acopere întunerecul, să piară din an, să nu mai fie numărată între luni!

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Da, stearpă să fie noaptea aceea, ducă-se veselia din ea!

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Blestemată să fie de ceice blastămă zilele, de ceice ştiu să întărîte Leviatanul;

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

să se întunece stelele din amurgul ei, în zădar să aştepte lumina, şi să nu mai vadă genele zorilor zilei!

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

Căci n'a închis pîntecele care m'a zămislit, nici n'a ascuns suferinţa dinaintea ochilor mei.

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

Dece n'am murit în pîntecele mamei mele? Dece nu mi-am dat sufletul la ieşirea din pîntecele ei?

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Dece am găsit genunchi cari să mă primească? Şi ţîţe cari să-mi dea lapte?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Acum aş fi culcat, aş fi liniştit, aş dormi şi m'aş odihni

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

cu împăraţii şi cei mari de pe pămînt, cari şi-au zidit falnice morminte,

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

cu domnitorii cari aveau aur, şi şi-au umplut casele cu argint.

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

Sau n'aş mai fi în viaţă, aş fi ca o stîrpitură îngropată, ca nişte copii cari n'au văzut lumina!

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Acolo nu te mai necăjesc cei răi, acolo se odihnesc cei sleiţi de puteri.

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Acolo cei puşi în lanţuri sînt lăsaţi toţi în pace, nu mai aud glasul asupritorului;

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

cel mai mic şi cel mare sînt tot una acolo, şi robul scapă de stăpînul său.

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

Pentru ce dă Dumnezeu lumină celui ce sufere, şi viaţă celor amăriţi la suflet,

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

cari aşteaptă moartea şi nu vine; măcar că o doresc mai mult decît o comoară,

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

cari n'ar mai putea de bucurie şi de veselie, dacă ar găsi mormîntul? -

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

Pentruce, zic, dă El lumină omului care nu ştie încotro să meargă, pe care îl îngrădeşte Dumnezeu de toate părţile?

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

Suspinurile îmi sînt hrana de toate zilele, şi jalea mi se varsă ca apa.

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

De ce mă tem, aceea mi se întîmplă; de ce mi -e frică, de aceea am parte!

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

N'am nici linişte, nici pace, nici odihnă, şi necazul dă peste mine.``

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.