Luke 24

Now upon the first day of the week, very early in the morning, they came unto the sepulchre, bringing the spices which they had prepared, and certain others with them.

A hétnek első *napján* pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely *más asszonyok is* velök.

And they found the stone rolled away from the sepulchre.

És a követ a sírról elhengerítve találák.

And they entered in, and found not the body of the Lord Jesus.

És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

And it came to pass, as they were much perplexed thereabout, behold, two men stood by them in shining garments:

És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

And as they were afraid, and bowed down their faces to the earth, they said unto them, Why seek ye the living among the dead?

És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

He is not here, but is risen: remember how he spake unto you when he was yet in Galilee,

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

Saying, The Son of man must be delivered into the hands of sinful men, and be crucified, and the third day rise again.

Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

And they remembered his words,

Megemlékezének azért az ő szavairól.

And returned from the sepulchre, and told all these things unto the eleven, and to all the rest.

És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

It was Mary Magdalene, and Joanna, and Mary the mother of James, and other women that were with them, which told these things unto the apostles.

Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab *anyja* Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.

And their words seemed to them as idle tales, and they believed them not.

De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

Then arose Peter, and ran unto the sepulchre; and stooping down, he beheld the linen clothes laid by themselves, and departed, wondering in himself at that which was come to pass.

Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

And, behold, two of them went that same day to a village called Emmaus, which was from Jerusalem about threescore furlongs.

És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

And they talked together of all these things which had happened.

És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

And it came to pass, that, while they communed together and reasoned, Jesus himself drew near, and went with them.

És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

But their eyes were holden that they should not know him.

De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

And he said unto them, What manner of communications are these that ye have one to another, as ye walk, and are sad?

Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és *miért* vagytok szomorú ábrázattal?

And the one of them, whose name was Cleopas, answering said unto him, Art thou only a stranger in Jerusalem, and hast not known the things which are come to pass there in these days?

Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

And he said unto them, What things? And they said unto him, Concerning Jesus of Nazareth, which was a prophet mighty in deed and word before God and all the people:

És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek *esének* a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

And how the chief priests and our rulers delivered him to be condemned to death, and have crucified him.

És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

But we trusted that it had been he which should have redeemed Israel: and beside all this, to day is the third day since these things were done.

Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

Yea, and certain women also of our company made us astonished, which were early at the sepulchre;

Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

And when they found not his body, they came, saying, that they had also seen a vision of angels, which said that he was alive.

És mikor nem találták az ő testét, *haza* jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

And certain of them which were with us went to the sepulchre, and found it even so as the women had said: but him they saw not.

És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.

Then he said unto them, O fools, and slow of heart to believe all that the prophets have spoken:

És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

Ought not Christ to have suffered these things, and to enter into his glory?

Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

And beginning at Moses and all the prophets, he expounded unto them in all the scriptures the things concerning himself.

És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.

And they drew nigh unto the village, whither they went: and he made as though he would have gone further.

Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

But they constrained him, saying, Abide with us: for it is toward evening, and the day is far spent. And he went in to tarry with them.

De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

And it came to pass, as he sat at meat with them, he took bread, and blessed it, and brake, and gave to them.

És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

And their eyes were opened, and they knew him; and he vanished out of their sight.

És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.

And they said one to another, Did not our heart burn within us, while he talked with us by the way, and while he opened to us the scriptures?

És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?

And they rose up the same hour, and returned to Jerusalem, and found the eleven gathered together, and them that were with them,

És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

Saying, The Lord is risen indeed, and hath appeared to Simon.

Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!

And they told what things were done in the way, and how he was known of them in breaking of bread.

És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

And as they thus spake, Jesus himself stood in the midst of them, and saith unto them, Peace be unto you.

És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

But they were terrified and affrighted, and supposed that they had seen a spirit.

Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

And he said unto them, Why are ye troubled? and why do thoughts arise in your hearts?

És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

Behold my hands and my feet, that it is I myself: handle me, and see; for a spirit hath not flesh and bones, as ye see me have.

Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

And when he had thus spoken, he shewed them his hands and his feet.

És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

And while they yet believed not for joy, and wondered, he said unto them, Have ye here any meat?

Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

And they gave him a piece of a broiled fish, and of an honeycomb.

Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

And he took it, and did eat before them.

Melyeket elvőn, és előttök evék.

And he said unto them, These are the words which I spake unto you, while I was yet with you, that all things must be fulfilled, which were written in the law of Moses, and in the prophets, and in the psalms, concerning me.

És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.

Then opened he their understanding, that they might understand the scriptures,

Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.

And said unto them, Thus it is written, and thus it behoved Christ to suffer, and to rise from the dead the third day:

És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

And that repentance and remission of sins should be preached in his name among all nations, beginning at Jerusalem.

És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

And ye are witnesses of these things.

Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

And, behold, I send the promise of my Father upon you: but tarry ye in the city of Jerusalem, until ye be endued with power from on high.

És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.

And he led them out as far as to Bethany, and he lifted up his hands, and blessed them.

Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

And it came to pass, while he blessed them, he was parted from them, and carried up into heaven.

És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.

And they worshipped him, and returned to Jerusalem with great joy:

Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

And were continually in the temple, praising and blessing God. Amen.

És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.