John 11

Now a certain man was sick, named Lazarus, of Bethany, the town of Mary and her sister Martha.

Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.

(It was that Mary which anointed the Lord with ointment, and wiped his feet with her hair, whose brother Lazarus was sick.)

Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.

Therefore his sisters sent unto him, saying, Lord, behold, he whom thou lovest is sick.

Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.

When Jesus heard that, he said, This sickness is not unto death, but for the glory of God, that the Son of God might be glorified thereby.

Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.

Now Jesus loved Martha, and her sister, and Lazarus.

Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.

When he had heard therefore that he was sick, he abode two days still in the same place where he was.

Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.

Then after that saith he to his disciples, Let us go into Judæa again.

Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

His disciples say unto him, Master, the Jews of late sought to stone thee; and goest thou thither again?

Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?

Jesus answered, Are there not twelve hours in the day? If any man walk in the day, he stumbleth not, because he seeth the light of this world.

Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

But if a man walk in the night, he stumbleth, because there is no light in him.

De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

These things said he: and after that he saith unto them, Our friend Lazarus sleepeth; but I go, that I may awake him out of sleep.

Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.

Then said his disciples, Lord, if he sleep, he shall do well.

Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

Howbeit Jesus spake of his death: but they thought that he had spoken of taking of rest in sleep.

Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

Then said Jesus unto them plainly, Lazarus is dead.

Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.

And I am glad for your sakes that I was not there, to the intent ye may believe; nevertheless let us go unto him.

És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!

Then said Thomas, which is called Didymus, unto his fellowdisciples, Let us also go, that we may die with him.

Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

Then when Jesus came, he found that he had lain in the grave four days already.

Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.

Now Bethany was nigh unto Jerusalem, about fifteen furlongs off:

Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;

And many of the Jews came to Martha and Mary, to comfort them concerning their brother.

És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.

Then Martha, as soon as she heard that Jesus was coming, went and met him: but Mary sat still in the house.

Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.

Then said Martha unto Jesus, Lord, if thou hadst been here, my brother had not died.

Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

But I know, that even now, whatsoever thou wilt ask of God, God will give it thee.

De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.

Jesus saith unto her, Thy brother shall rise again.

Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

Martha saith unto him, I know that he shall rise again in the resurrection at the last day.

Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

Jesus said unto her, I am the resurrection, and the life: he that believeth in me, though he were dead, yet shall he live:

Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

And whosoever liveth and believeth in me shall never die. Believest thou this?

És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

She saith unto him, Yea, Lord: I believe that thou art the Christ, the Son of God, which should come into the world.

Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.

And when she had so said, she went her way, and called Mary her sister secretly, saying, The Master is come, and calleth for thee.

És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.

As soon as she heard that, she arose quickly, and came unto him.

Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

Now Jesus was not yet come into the town, but was in that place where Martha met him.

Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.

The Jews then which were with her in the house, and comforted her, when they saw Mary, that she rose up hastily and went out, followed her, saying, She goeth unto the grave to weep there.

A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.

Then when Mary was come where Jesus was, and saw him, she fell down at his feet, saying unto him, Lord, if thou hadst been here, my brother had not died.

Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

When Jesus therefore saw her weeping, and the Jews also weeping which came with her, he groaned in the spirit, and was troubled,

Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók *is,* elbúsula lelkében és igen megrendüle.

And said, Where have ye laid him? They said unto him, Lord, come and see.

És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!

Jesus wept.

Könnyekre fakadt Jézus.

Then said the Jews, Behold how he loved him!

Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!

And some of them said, Could not this man, which opened the eyes of the blind, have caused that even this man should not have died?

Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

Jesus therefore again groaning in himself cometh to the grave. It was a cave, and a stone lay upon it.

Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.

Jesus said, Take ye away the stone. Martha, the sister of him that was dead, saith unto him, Lord, by this time he stinketh: for he hath been dead four days.

Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

Jesus saith unto her, Said I not unto thee, that, if thou wouldest believe, thou shouldest see the glory of God?

Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?

Then they took away the stone from the place where the dead was laid. And Jesus lifted up his eyes, and said, Father, I thank thee that thou hast heard me.

Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

And I knew that thou hearest me always: but because of the people which stand by I said it, that they may believe that thou hast sent me.

Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.

And when he thus had spoken, he cried with a loud voice, Lazarus, come forth.

És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!

And he that was dead came forth, bound hand and foot with graveclothes: and his face was bound about with a napkin. Jesus saith unto them, Loose him, and let him go.

És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.

Then many of the Jews which came to Mary, and had seen the things which Jesus did, believed on him.

Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.

But some of them went their ways to the Pharisees, and told them what things Jesus had done.

De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.

Then gathered the chief priests and the Pharisees a council, and said, What do we? for this man doeth many miracles.

Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.

If we let him thus alone, all men will believe on him: and the Romans shall come and take away both our place and nation.

Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.

And one of them, named Caiaphas, being the high priest that same year, said unto them, Ye know nothing at all,

Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.

Nor consider that it is expedient for us, that one man should die for the people, and that the whole nation perish not.

Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.

And this spake he not of himself: but being high priest that year, he prophesied that Jesus should die for that nation;

Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;

And not for that nation only, but that also he should gather together in one the children of God that were scattered abroad.

És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.

Then from that day forth they took counsel together for to put him to death.

Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.

Jesus therefore walked no more openly among the Jews; but went thence unto a country near to the wilderness, into a city called Ephraim, and there continued with his disciples.

Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.

And the Jews' passover was nigh at hand: and many went out of the country up to Jerusalem before the passover, to purify themselves.

Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.

Then sought they for Jesus, and spake among themselves, as they stood in the temple, What think ye, that he will not come to the feast?

Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?

Now both the chief priests and the Pharisees had given a commandment, that, if any man knew where he were, he should shew it, that they might take him.

A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.